KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman visszatér

Köves Gábor

Superman returns – ausztrál-amerikai, 2006. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman, John Williams. Szereplők: Kevin Spacey (Lex Luthor), Brandon Routh (Clark Kent/Superman), Kate Bosworth (Lois Lane), James Marsden (Richard White), Frank Langella (Perry White), Sam Huntington (Jimmy Olsen), Eva Marie Saint (Martha Kent), Parker Posey (Kitty Koslowski), Kal Penn (Stanford), Marlon Brando (Jor-El, archív felvétel), Stephan Bender (a 15 éves Clark Kent). Szinkronizált. 154 perc.

 

Superman rajongói lassan két évtizede kémlelik reménykedve Hollywood égszínkék egét, és várják kitartóan, hogy a felhők felett feltűnjön végre az a bizonyos apró piros pont, amely nem lehet más, csakis a Krypton bolygó sajátos divat szerint öltözködő szülötte. A kérdéses égi jelenséget, mely közelebbről nézve megtévesztésig hasonlít ránk, halandó földlakókra, Christopher Reeve ruházta fel mindmáig legismertebb vonásaival. Reeve, aki saját bevallása szerint részben Cary Grant Párducbébi-beli bohócfigurájáról mintázta a képregényhősök legnemesebbikének mozifilmes reinkarnációját, Richard Donner 1978-as szuperprodukciójában (majd az azt követő jóval gyengébb folytatásokban) nem csak a felhőkarcolók felett repkedő hőslényt, de az elvarázsolt, csetlő-botló bohóc figuráját is sikerrel faragta ki a nehezen megmunkálható acéltömbből. Ugyanerre a nem éppen egyszerű feladatra vállalkozott Bryan Singer is, aki a Donner-féle Superman feltétlen híveként azon igyekezett, hogy hidat verjen a dicső múlt és a képregény-filmekkel szembeni – jórészt éppen a saját sikerei (X-Men 1–2) által magasra tornászott – legújabb kori elvárások között. Vállalkozása mind a célokat, mind a végeredményt tekintve kísértetiesen hasonlít egy másik nagy mítoszépítő (-romboló), Peter Jackson közelmúltbeli King Kongjára: ugyanaz az ideges előre-hátra kacsingatás, ugyanaz a kényszeres nagyot akarás és szerepzavar (műemléket védjünk vagy történetet meséljünk?) nehezíti az új King Kong járását, mint a legújabb Superman-modell röptét. Míg a digitális technika szinte napról napra cserélődő vívmányai látszólag felszabadították a képregények óriásait, a programozók háta mögött zavartan álldogáló mesélők rendre tehetetlen óriáscsecsemőket formáznak a képlékeny digitális masszából. A készítők állítják, hogy az új Superman hús-vér színész, akit egy eleddig ismeretlen fiatalember, bizonyos Brandon Routh alakít, komoly okunk van azonban feltételezni, hogy Routh is, akárcsak előtte Kong, ügyes számítógép-program csupán, aki ügyesen mozog, szépen repül, és nagyokat ugrik, romantikus mesehősként azonban idétlenül csámpás a járása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8703