KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Bosszúállók

Szolgál és véd

Kovács Marcell

Ha a világot agresszív idegen faj fenyegeti, hívd a Marvel szuperhőseit.

Nem mindennapos látvány, amikor az idegenek gigantikus őshal-űrhajói Manhattan felhőkarcolói között tekeregnek, de a Bosszúállókban az igazi mutatvány mégiscsak az, hogy meg tudott felelni a négyéves felcsigázó kampánnyal alaposan felfokozott várakozásoknak, és azon túl, hogy rekordokat döntött a pénztáraknál, még a kritika is a kegyeibe fogadta. Pedig, valljuk be, jókora bukta nézett ki a Marvel vakmerő ötletének, hogy a két Vasember-mozi, a Hulk, a Thor és az Amerika kapitány után előrukkoljon a négy szuperhőst – és még néhány másikat – egyszerre felvonultató képregényes csúcsmozival.

Joss Whedonnak alighanem nagy levegőre volt szüksége, hogy a film forgatókönyvére és rendezésére szóló szerződés aljára odabiggyessze a nevét. Ijesztő feladatra vállalkozott, készen kapott hozzávalókból kellett kotyvasztania valamit, ami nemcsak fogyasztható, de minden ízében túl is tesz az előzményeken. A négy főhősön kívül még az ellenfelet is készen kapta, hiszen Thor mostohafivére, az áruló Loki fenyegeti a világot, illetve rajta keresztül egy roppant agresszív idegen faj, aminek sötét, kopár bolygója erősen emlékeztet a Thorban látott jégóriásokéra. Whedonnak nem volt könnyű dolga, újabb bőrt kellett lehúznia az elmúlt évek Marvel-sikereiről – egy nagyon vastag bőrt.

Merőben más itt a helyzet, mint az X-Men esetében, ahol az alapsorozat sikerének hatására készült el az X-Men kezdetek: Farkas, majd az X-Men: Az elsők. A Bosszúállókban Whedonnak négy már jól felépített márkanévből kellett egy ötödiket kihozni. Az előzményeket tető alá hozó kollégái remek munkát végeztek. A négy karakter négy különböző világban jelent meg, ezzel változatosságot hozva a messziről nézve meglehetősen egyforma Marvel-mozikba. A filmek saját karakterrel bírtak, Vasember korunk keményen melózom–keményen bulizom eszményének megtestesítője, Hulk sorsüldözött egzisztencialista hős, Thor misztikus hérosz, Amerikai kapitány pedig régivágású kalandor. Whedon a levédett figuráknak egyenlő teret kellett engednie, miközben kénytelen volt némi helyet szorítani az új szereplőknek: az egyelőre epizodista Sólyomszemnek és Fekete Özvegynek, akinek nőiességébe a hátsóján elidőző képeken túl nemigen nyerhettünk betekintést.

A már kész világok megjelenítése mellett saját arculat kialakítására nem volt lehetőség, ahhoz a két és fél óra is kevésnek bizonyult. Maradt a kézenfekvő megoldás, összeereszteni az eltérő figurákat, és hagyni, hogy a különbözőségükből fakadó drámai-komikus konfliktusok vigyék előre cselekményt. Ez okozza, hogy amikor épp nem nagyszabású akciójelenetek kápráztatnak, pizsamás alakok évődésében gyönyörködhetünk. Mindenki mondja a magáét, hozza a saját karaktert, Banner/Hulk kesereg, Amerika kapitány lelkesen együgyű, Thor kidülleszti a mellkasát, Vasember pedig minden egyes megszólalásába beleerőltet egy poént, mert őt ilyen mókás hapsinak szeretjük. Na de miért is várnánk karakterfejlődést az örökkévalóság időtlen hőseitől?

Whedon tévés karrierje (Buffy, Angel, Firefly, Dollhouse) mellett a képregényiparban is megfordult, és közreműködött néhány Marvel-film elkészítésében, van tehát affinitása a dologhoz. De nem ereszthette szabadon a fantáziáját, és a szűkös mozgástérben ennyi tellett tőle. Néhány szellemes párbeszéd és vizuális geg teszi emlékezetessé a Bosszúállókat, de ez édeskevés, a Vasember-filmek viccesebbek, az Amerika kapitány pedig bájosabb volt. Akkor is, ha ezzel a véleményemmel olyan egyedül vagyok, mint szegény Banner professzor. Amikor a képregényfilmek lassan tíz éve tartó divatjában már a leszállóág lenne esedékes, a Bosszúállók sikere azt mutatja, hogy még csak most jön a java.

 

BOSSZÚÁLLÓK (The Avengers) – amerikai, 2012. Rendezte: Joss Whedon. Írta: Zak Penn, Joss Whedon. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Robert Downey Jr. (Vasember), Chris Evans (Amerika Kapitány), Mark Ruffalo (Hulk), Chris Hemsworth (Thor), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy). Gyártó: Marvel / Paramount. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11068