KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legszebb dolog

Szabó Noémi

­Un heureux évenement – francia, 2011. Rendezte: Rémi Bezançon. Írta: Eliette Abecassis regénye nyomán Vanessa Portal és Rémi Bezançon. Kép: Antoine Monod. Szereplők: Louise Bourgoin (Barbara), Pio Marmai (Nicolas), Josiane Balasko (Claire), Thierry Frémont (Tony). Gyártó: Mandarin Cinéma. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.

Barbara, a filozófia-doktoriját szorgosan kopácsoló ambiciózus bölcsész, és a videótékában lézengő, filmes karrierről álmodozó Nico viharos szerelmét hamarosan gyermekáldással jutalmazzák az égiek; csakhogy a baba érkezése lerántja a földre a turbékoló szerelmeseket, és banális tündérmeséjük hirtelen realisztikus gellert kap.

A legszebb dolog kendőzetlenül mutatja be a családalapítás árnyékos oldalát; szó esik benne egészségügyi komplikációkról, szexhiányról, de még a bonyolult és használhatatlan babakocsikat sem kíméli. Szereplői második generációs értelmiségi fiatalok, akik gyermekük születésének pillanatáig tudásuk és képességeik alapján jelölték ki saját helyüket a világban, ám ahhoz, hogy a gyerekvállalás a legszebb dologgá váljon az életükben, kénytelenek felülbírálni saját identitásukat, és a gyermeket tenni annak origópontjává. Ahogyan a szereplők fájdalom és lemondás árán átlényegülnek anyává és apává, úgy fogynak a filmben a kulturális utalások és a filozófiai szövegrészletek; a Másikkal való egyesülés kudarca lassan egy depressziós nő frusztrációivá szelídül, a fojtogató Semmi pedig hétköznapi magányba torkollik.

Rémi Bezançon filmje megmutatja a fárasztó hétköznapok győzelmét a Barbara által képviselt intellektus felett és a sekélyes családi értékrend diadalát a Nicónak tulajdonított banális szabadságeszményen: mélynek szánt problémafelvetéseivel igyekszik többnek látszani egyszerhasználatos romkomnál, miközben unalmas formanyelvével és a kétdimenziós figurák szájába adott kimódolt konfliktusaival a keményvonalas művészfilmek elitizmusán is megpróbál felülkerekedni. Az eredmény egy középszerű midcult mozi, ami egyszerre vár nézőjétől bizonyos fokú műveltséget és némi megbocsátó szentimentalizmust, hogy szemet hunyhassunk a sablonos tanulságok felett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11106