KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjszakai hajsza

Sepsi László

Run All Night – amerikai, 2015. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Martin Ruhe. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Conlon), Joel Kinnaman (Mike), Ed Harris (Maguire), Vincent D’Onofrio (Harding). Gyártó: Energy Entertainment / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

Mióta az Elrabolva-széria első része 2008-ban megmutatta a korosodó Liam Neesonban rejlő akciófilmes potenciált, az ír származású színész egyre gyakrabban talál vissza a lerobbant, de felbosszantott állapotában még így is kisebb genocídiumra képes veterán alakjához. Mivel az azóta trilógiává bővített Elrabolva legutóbbi tétele távolról sem szállította a brandtől elvárt adrenalinbombát, és a Sírok között Lawrence Block-adaptációja is akciók helyett inkább komótos nagyvárosi thrillert kínált, az Éjszakai hajsza máris nézői elvárások kereszttüzében találja magát, hiszen egyszerre kellene visszaadnia az önparódia szélére sodródott Neeson-imázsnak a vállalható komorságot és mindezt lehetőleg a címben is jelzett, megállás nélküli pörgéssel. Hasonlóan a legutóbbi kollaborációhoz Neeson és a rendező Jaume Collet-Serra között (Non-stop), a felfokozott tempó ezúttal is csak ígéret marad: skizoid módon a helyi kiskirállyá vált hajdani partnerével szembekerülő, alkoholizmusba züllött maffia-enforcer utolsó éjszakája egyszerre igyekszik balladisztikus, nagyvárosi geronto-thriller lenni családról és kísértő múltról, eközben pedig néhány akciójelenettel kiszolgálni mindazokat, akik számára Liam Neeson elsősorban Bryan Millsszel jelent egyet. A barázdált arcú színészgárda és a minduntalan felbukkanó Szemtől szemben-allúziók kérges melankóliáját így rendre felülírják az iróniával vértezett újgenerációs akciómozik stílustörései, rögreálból madártávlatba zoomoló, hektikus kameramunkával és egy ponton a John Wick asszaszin-folklórjából kölcsönzött hi-tech bérgyilkossal. Az Éjszakai hajsza így összességében olyan, mintha a főhős napindító ír kávéját a túlbuzgó kocsmáros megbolondította volna néhány fiatalosnak tartott szubsztanciával: hiába unásig ismert, néhány korty után mégis hiányozni kezd a klasszikus recept otthonossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12158