KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hivatali karácsony

Huber Zoltán

Office Christmas Party – amerikai, 2016. Rendezte: Will Speck és Josh Gordon. Írta: Jon Lucas, Justin Malen, Laura Solon, Dan Mazer és Scott Moore. Kép: Jeff Cutter. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: T. J. Miller (Clay), Jason Bateman (Josh), Jennifer Aniston (Carol), Courtney B. Vance (Walter), Olivia Munn (Tracey). Gyártó: Bluegrass Films / Reliance Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 106 perc.

 

Nem véletlenül potyognak a futószalagról, az egy dollárra vetített megtérülési ráták a vígjátékok esetében igen impozánsak. Az egységnyi játékidőre vetített drága látványosságok aránya kicsi, a komikusokat kell csak megfizetni, a szövegelős jelenetek költsége nem vészes. Igen ám, de mit küldjön a ringbe az egyszeri producer, ha épp a mindent taroló Csillagok háborúja újabb reinkarnációja terpeszkedik a karácsonyi szezonon? Nos, két csúcson futó trendet kell csak összegyúrni és meghinteni némi fenyőtűvel, nagy baj nem lehet. A céges karácsonyi parti motívumára rátalálni valódi heuréka-pillanat lehetett, nincs az a konkurencia, ami mellett a Másnaposok buliapokalipszise némi bürókomédival keresztezve ne érdekelné a nézőket.

Az ötlet már csak azért sem elvetélt, mert a moziban kikapcsolódó dolgozó ébren töltött élete durván felét egy kvázi filmes stábban, azaz mesterséges hierarchiában, fura szerepeket játszva, random sorstársaival tölti. A napi mókuskerékben e bizarr helyzet szinte természetesnek tűnik, de az illúzó szövete az évi hajtás ünneplésekor bizony felhasad. A kollektív italozás az irodai világot a maga abszurd valóságában tárja fel, Los Angelestől Kuala Lumpurig: erre megy rá most a filmkészítő gépezet és váltja aprópénzre a kegyelmi pillanatot. A végeredmény abszolút profi darab, a mellékszereplők és fordulatok olyan menetrendszerűen érkeznek, mint a jópofizó főnökök tiszteletkörei a vállalati bulikon. Jason Bateman vagy Jennifer Aniston félálomban is eljátssza ezeket a figurákat, a szuperlassított parti tetszetős és mivel a film tizenhatos karikára kalibrálták, felvillan pár cici, eldurran egy-két puki. Hogy mégsem távozunk teljesen üres kézzel, az a filmes utalások mellett az ösztönösen vicces T. J. Miller érdeme: ő az egyetlen az ingyenpiától fejre állt tömegben, akire nem kollégaként, hanem emberként gondolunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13052