KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jézus, mobil, fejvadászok

Alföldi Nóra

Les premiers les derniers – belga, 2016. Rendezte és írta: Bouli Lanners. Kép: Jean-Paul de Zaetijd. Zene: Pascal Humbert. Szereplők: Albert Dupontel (Cochise), Bouli Lanners (Gilou), Suzanne Clément (Clara), Michael Lonsdale (Jean-Berchmans). Gyártó: Versus Production. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 98 perc.

 

A belga filmipar egészen különös és ragyogó gyöngyszeme a világ filmgyártásának, már számok szintjén is csupa izgalmat produkál: fele akkora populációt szolgál ki, mint kis hazánk álomgyára, de többszörösen annyi művet termel évente (2014-ben több, mint száz flamand nagyjátékfilm látott napvilágot). Mindennek tetejébe ezek a filmek többségében rendkívül színvonalas, igazi gourmand darabok – nem hiába, a vizuális művészeteknek dicső hagyománya van a térségben.

Bouli Lanners egyike a színtér izgalmas szereplőinek: színészként immár több, mint hetven kredittel rendelkezik, rendezőként pedig eddigi négy nagyjátékfilmjével jegyet tudott váltani A-kategóriás fesztiválokra. A Berlinalén szép sikereket magáénak tudható Jézus, mobil, fejvadászok is érdekes darab: sajátságos western a szürke, nyirkos belga tájba helyezve, amelynek horizontális volta olyannyira elhatalmasodik a vásznon, hogy szinte elvész a néző idő és térérzete. Ebben az apokaliptikus sci-fi hangulatban két fejvadász egy pick-upban száguldozva egy mobiltelefont keres, amelyen kompromittáló felvételek vannak; egy kissé együgyű szerelmespár pedig menekülőben van. Útjukat gyanús megváltó figurák, haldokló szarvasok, mumifikálódott holttestek keresztezik, nyomukban kúszik pár gonoszabb vidéki surmó, akik karakterre úgy hatnak, mintha egy Coen-filmből szöktek volna át belga iparvidék futurisztikus senkiföldjére. Ezen a vidéken minden megtörténhet, ezt az érzetet erősítik a misztikus elemek, amelyek Max Von Sydow meglepetésszerű feltűnésével csapnak igazán izgalmas szürreáliába. Ami az ereje, az a gyengéje is a darabnak: az esetlegesség egy idő múlva kiszámíthatóvá válik. Lenners filmje igazán hangulatos tájkép, kicsit feszesebb tempóval, és némiképp karcosabb történettel valóságos remekmű is lehetett volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13080