KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Közelebb!

Köves Gábor

 

Akárhogy is, még mindig jól tud esni néhanapján, ha magunkra hagynak néhány órácskára a moziban, anélkül, hogy a filmvásznon kibomló dráma fontosabb pillanataiban jótékonyan odasúgnák a túloldalról: most tessék csak nagyon figyelni! Felszólításra műélvezni igencsak körülményes dolog, a rendező, a jónevű Mike Nichols személye azonban képes elhitetni, hogy egy mégoly veszélyesen presztízs-értékű műfajban, mint amilyen a divatos színpadi kamaradrámák megfilmesítése, ilyen kényelmetlen helyzettől nem kell tartanunk. Bosszantó, hogy épp ezt a kipróbált filmest, a filmnyelvet igazoltan folyékonyan beszélő direktort kápráztatta el az a nagyon is színpadias világ, mely két jólszituált, nagyvárosi értelmiségi páros egymásba gabalyodó viszonyainak iskolás ábrázolásával, gondosan lekerekített monológokon keresztül igyekszik „leleplezni” a párkapcsolatokon belüli hatalmi harcokat és szerepjátékokat. A Közelebb! divatos nyelven prédikáló, nagyszabású színészi alakításokra programozott film, jobban mondva megfilmesített színház, amely elsősorban a színészek örömét szolgálja. Ők négyen – s ezért aligha hibáztathatók – látható élvezettel vesznek részt e nagyszabású, ám teljességgel életidegen, többfelvonásos szócsatában, amelyet néhány londoni külső hívatott filmszerűvé tenni. Persze mindenféle bizonyítványt meg lehet magyarázni, létezik például az a fajta érvelés is, miszerint, vannak filmek, amelyek azért unalmasak, mert a bemutatni kívánt szereplőknek is ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. E szánalmas magyarázat szerint tehát Nichols filmje azért üres, öntetszelgő és igazmondásában is hamis, mert hiú, hazug és cinikus figurákról szól a tantörténet.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4814