KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Groteszk vadászat

Ardai Zoltán

 

Vidéki panellakásában roggyant apóként éldegél az egykori erdész. Karácsonytájt beállít hozzá távoli barátja – valamiféle doktor –, aki nem csodálkozik, amint az izgatott házigazda sorra emelgeti ki a szekrényből az ott felhalmozott talpas fenyőfákat. Hegyi vadásztúra kezdődik a szobában. Az olykor benyomuló gondozónő józan berzenkedései hiábavalóak: az utolsó vadászat zajlik; az egyik öreg ma halálra játssza magát.

Finom ötletekből szövődő cseh komédiát látunk maguknak a fiatal szerzőknek az előadásában, amelyet a „kétszintes” utánzás – parodizált vének, parodizált kalandok – helyenként ellenállhatatlan humorának és a, mondhatni, komor tónusú melankóliának összecsengései tesznek figyelemkeltővé. A kicsiny és nem is nagyon súlyos darabnak azonban nem szolgált javára, hogy a nagyjátékfilmidő kedvéért megnyújtották, s önigazolásképpen egy formabontó keretjátékkal látták el. Ettől a Groteszk vadászat nem alakult burleszkké – filmrevett buffójáték maradt –, csak éppen kissé tolakodóvá vált. Fájdalom, a két mimus tízpercenként „mint önmaga” is megjelenik. Egy nyári kertben ülnek, locsognak és fesztelenkednek. Radikális hatásrontás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6201