KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd meglátjuk, ha megérjük

Loránd Gábor

De kár, hogy ez a film csak az utolsó 10–15 percben válik igazán érdekessé! Mire belejönnénk, ki is írják, hogy „vége”. Pedig a történet ígéretes: fiatal, kezdő mérnök egy nagy tervezőintézet főnökének lányával esik szerelembe, – és így előkelő állásba. De balszerencséjére egyenes jellemű: nem tudja elviselni az apósjelölt cégénél tenyésző korrupciót. „Kipakol” – s vége a jó partinak. A lány vele marad (plusz gyermek), de mivel lakáshoz és albérlethez egyaránt lehetetlen jutni, történetük az utcán végződik. Senki nem fogadja be őket (a menhelyeken telt ház), így egy rozoga ágyon, teherautóplatón vágnak neki – az életnek.

Akut társadalmi problémát boncolgatnak az alkotók, mégsem tudják művészi értelemben megrendítővé-átélhetővé tenni. A cselekmény minden hihetősége ellenére sablonosán gördül. Hiányzik belőle valami „íz, csíny”, valami szabálytalan és egyéni, legyen az akár tragikus, netán abszurd-szimbolikus. Erre csak a végén talál rá igazán frappáns ötlettel a rendezőpáros: a kilakoltatott fiatalok letelepszenek vaságyukra, – a zágrábi főtér kellős közepén. Mintegy széttárt karral: ez elsősorban nem rajtunk múlik, emberek. A szellemes záró képsorok jobb előzményeket érdemeltek volna.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/01 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7218