KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

23-as szám

Vízer Balázs

The Number 23 – amerikai, 2007. Rendezte: Joel Schumacher. Írta: Fernley Phillips. Kép: Matthew Libatique. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jim Carrey (Walter), Virginia Madsen (Agatha), Logan Lerman (Robin), Danny Huston (French), Rhona Mitra (Laura). Gyártó: New Line Cinema / Contrafilm. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 95 perc.

 

Azt mondják, a 23-as szám vagy annak valamely permutációja mindenhol ott van, különböző baljós dátumokban vagy betűk számában, de ez pár perc után érdektelenné válik, még akkor is, ha maga Jim Carrey ismételgeti.

Joel Schumacher (Batman és Robin, A fülke) számmisztikai thrillerének nyilván az a mondanivalója, hogy ha a 23-as csökönyösen újra és újra felbukkan valakinek az életében, az a sorsszerűséget dörgöli az illető orra alá. Akiről most beszélünk, az Walter Sparrow (Carrey), aki halk szavú sintér – e nyilván jelképszerű foglakozásnak csak az első öt percben van jelentősége, aztán elfelejtődik –, aki feleségétől egy könyvet kap ajándékba, és ebből lesz a baj. Részben azért, mert Schumacher úgy döntött, hogy a regény főhőse, a borongós kedvű magándetektív, Fingerling (szintén Carrey) kalandjait külön szálként is megeleveníti, ráadásul neo noir stílusban, másrészt pedig azért, mert Walter különös hasonlóságokat vél felfedezni az olvasottak és saját élete közt. És mivel pszichothrillerről beszélünk, környezetére is gyanakvó hősünk egyre paranoiásabban kutat egy nyilvánvaló titok után, és a szálak egy régi gyilkossághoz vezetnek.

Leszámítva a helyenként csak modoros, máshol gyakorlatilag röhejes magánszimat szálat, ami egy olcsó és buta képregény-feldolgozásra hajaz, a film a játékidő kétharmadáig képes komoly feszültséget és némi várakozást kelteni, Carrey pedig, ha nem is zseniális, de hihető drámai alakítást nyújt – igaz, az Ember a Holdon vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása után ennek nincs komoly újdonságértéke. Az is igaz, utóbbi filmekben jól megírt szerepekben remek partnereket kapott, itt viszont Virginia Madsen és Danny Huston csak rezonánsnak került mellé. Így aztán Carreynek egyedül kell elvinnie a hátán egy rosszul megírt forgatókönyvet és egy banális befejezést, és persze minden Joel Schumacherrel kapcsolatos esetleges ellenérzést.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9027