KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy hátraarc

Politzer Péter

 

A sport és kaland között az a különbség, hogy az előbbiben alig van rizikó. Veszteni ugyan lehet, de a hírnevet, pénzt és időt csak a profik sajnálják. A kalandor ennél többet kockáztat: életét teszi fel a szabadságért, szerelemért, vagy a mesés tudásért. A kalandfilmek mára szinte eltűntek a mozikból, sápadtarcúak és indiánok helyett baseballcsapatok küzdenek, a tudós régészek helyét pedig a kosárlabdázók vették át. A nagy hátraarc is sportfilm. Jerry Maguire (Tom Cruise) sportmenedzser, dollármilliókért adja-veszi Amerika – vagyis a világ – legnevesebb sportolóit. Mígnem egy éjszaka látomása támad és rádöbben, hogy harmincvalahány évesen lelketlen rabszolgakereskedővé vált, és csak egymás mellé írt nullákban gondolkozik ügyfeleikről. Kiáltványt szerkeszt hát, melyben felszólítja cégét és munkatársait: ügyfeleiket áru helyett tekintsék inkább a barátjuknak, hogy szívükkel és lelkükkel dolgozhassanak értük. Ezek után barátai – akik a főnökei – kirúgják saját vállalatából. Pár óra alatt elveszti ügyfeleit, pénzét és barátnőjét.

Ketten állnak mellé: a cég fiatal könyvelőnője, aki otthagyja érte a munkahelyét, és egy focista, akinek karrierje a mélyponton van. Új céget alapítanak, melynek jelmondata – Show me the money! – körülbelül annyit tesz, hogy ha adsz nekem pénzt, akkor minden rendben lesz. A film valóban így is alakul: a kudarcok, csalódások, baráti kézszorítások és rábeszélések, esküvők, elválások után Jerrynek sikerül végre 11 millió dollárért eladnia barátját.

Jerry élete a munkája, ha abban sikeres tud lenni, minden más problémáját képes megoldani. Sikeres pedig akkor lesz, ha elég pénzt tud felhajtani, a módszer azonban nem mindegy: szívvel és lélekkel. Ebben viszont nincs rizikó, csak az összeg lehet kevesebb. A sportfilm sem kockáztat, ezért nagyot mi sem nyerhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1647