KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvajárók

Turcsányi Sándor

„Én azért szeretem jobban a cicákat, mint a kutyákat, mert rendőrmacskát még nem láttam”. Antimiliciózus cirmosrajongók végső érve száll pokolra szemünk előtt, számos egérpusztító és néhány kétlábú (olyan emberfélék) társaságában. Mert bizony hogy van kíbercicvarek is. Nem is akármilyen. Rémes. Ami persze a film alapjául szolgáló regény szerzőjének neve hallatán – Stephen King – legalábbis alapkövetelmény kell hogy legyen. Az alkotók sem távolodnak el a thriller-király szellemétől: rémes a film is. De ezen az sem látszik segíteni, hogy a hektikus temetőőr szerepében maga a híres ember jelenik meg. Majdnem olyan jó színész, mint író. Rajta kívül ijesztget még ÚjHollywood számos másodosztályú rendezőhíressége (Joe Dante, John Landis... ilyenek), és még számosabb szokvány ajakrángató, fejét kevéssé barátságos, viszont annál bárgyúbb plasztikszörnnyé növesztő harmadosztályú színész.

A rémtörténet pedig: alvajáró csonka család (anyuka + kamaszfiú) kimerítő szeretkezéseiktől megéhezve vacsorázni készül. A tervbe vett (és eddig jól bevált) menü: szűzlány hasábburgonyával. Ám de jön a rendőrmacsek és beleköp a levesbe.

Egyébként kocsiajtó-csapkodás, rohangálás, ezernyi, már jói ismert s unt gyilok – a fültől fülig döfött tű épp a Freddyből játszik vissza (vagy oda) –, míg az utolsó szörny is jobblétre nem szenderül. Szenderülne a néző is, de mennyire, viszont a jobblét Magyarországon ma még csak ködös ígéret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=514