KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hóhér testvére

Zoltán Katalin

 

Végre egy film, ami nem akar mást, csak mesélni, kulturáltan, izgalmasan.

A XVI. századi német parasztfelkelések idején játszódó történet középpontjában egy tudatlan, egyszerű parasztfiú áll, aki egyéni bosszúvágytól hajtva tökéletesen megtanul vívni-lovagolni. Ő a hóhér öccse, aki Mesebeli Jánosként lemossa a családján és a jobbágyokon esett gyalázatot, legyőzi a népsanyargató fiatal földesurat.

Eddig a történet a középkori népkönyvek érzelmes, lázongó hangjára emlékeztet. Ám a készülő parasztfelkelés alkalmat ad arra, hogy az anarchikus lázadóból az osztálya ügyéért áldozni tudó férfi váljék. A fiú fejlődését parasztvezér-nevelője irányítja, aki tudatos forradalmárt akar belőle faragni. Ezért aztán kemény leckét kap hősünk – és az ifjabb nézősereg – az írás-olvasás, tanulás politikai-társadalmi fontosságáról. Ez a didaxis zavaró ugyan, de nem annyira, hogy megfossza a mesét hitelétől és legfőbb erényétől: a feszes ritmustól.

A film vállalja a történet naivitását, ezért nem esik az „ifjúsági film műfajának” csapdáiba. Az olcsó látványosság, harsány hatások és az erőszak öncélú, naturalisztikus ábrázolása végig idegen marad tőle. Didaktizmusáért pedig kárpótol a szokatlanul találó és hiteles jellemábrázolás. S különösen a megható kamasz fiú alakja, a mesterien fényképezett hegyi tájak és a mesé előrelendítő, feszültségkeltő zene.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7136