KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forrest Gump

Bíró Péter

Ha azt halljuk, hogy valaki a II. világháború utáni Amerikáról készített filmet, elsőre óriási tablót képzelünk el, ezernyi arcot, helyszínek és sorsok tömkelegét, megrendült, komoly szembenézést a nagy győzelmekkel, a véres vereségekkel, és persze örömben-bánatban teljes érzelmességet. Csak az derülne ki, amit úgyis tudunk, hogy tudniillik ez a hatalmas ország szereti önmagát, és nem hajlandó mást mondani, mint hogy mindennek ellenére, mindennel együtt elégedett, büszke és bizakodó.

Zemeckis lemond a tablóról (mi pedig megússzuk), egyetlen emberrel csináltatja végig mindazt, ami az utóbbi ötven évben Amerikával és persze a világgal megtörtént. Kiagyalt, következetesen végigvitt, zsúfolt és tragikomikus film ez, amit az alapötletéből törvényszerűen adódó irónia tesz az európai ízlés számára is fogyaszthatóvá, szeretnivalóan szellemessé. A főhős (maga Amerika) nem egy szép, kétméteres, széles vállú tökös gyerek, hanem a 75-ös IQ-val rendelkező, enyhén autisztikus, alabamai Forrest Gump, aki bármibe is kezd, azt a maga lelassult, szívós módján egészen a tökélyig csinálja. Minden azzal kezdődik, hogy a kis Forrest Gumpot anyja felteszi az iskolabuszra, és azzal ér véget, hogy ugyanerre az iskolabuszra ő is felteszi a fiát. A film egyetlen, könnyen értelmezhető, de nehezen kikezdhető mondanivalója tehát az, hogy az élet ment, megy, és menni fog tovább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=773