KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes amerikai Prágában

Iszlai Zoltán

A kémfilm – ritka kivételektől eltekintve – jól vagy rosszul megcsinált kémfilm marad. S mert a kémek és diverzánsok mindig a sötét háttérben működnek, okosabb közmegegyezéssel homályosnak elfogadni – a térből, időből minél jobban kiszakítani – üzelmeiket. Valószínűtlenségük miatt a kém- és diverzáns-históriák egyaránt súrolják a tragédia és a komédia határait. Döntő szerepet játszik nemcsak a leskelődő végzet, hanem az örökké kihívott – dramaturgiailag egyedül itt realizálható – véletlen is.

Graham Greene érezte a komikumát és a tragikumát az ingatag hírszerző-létnek. Így született a Havannai emberünk, illetve A csendes amerikai. Komikus hatást keltő hullakomoly melodrámát azonban (mások mellett) most Josef Mach a Senki nem tud semmit egykor zseniális filmrendezője készített a témából, a Prágában csendesen aknamunkálkodó amerikai ezredes kultúrattaséval a középpontban. Az idő: az 1946–1948-as koalíció zűrzavara.

Az álnok attasé, aki ekkor még nem láthatta az 1958-ban készült Rosemarie című híres filmet, ugyanazzal a magnetofonos módszerrel hálóztatja be a hálni szerető polgári politikusokat, miként Nittribitt kisasszony ágyban hírszerzősködött az ötvenes évek Nyugat-Németországában. Az ágyjelenetekben Barbara Brylska Nadja Tillernél többet mutat. Vonzó alakjával sem tudott azonban kárpótolni az absztrakt izgalmak elmaradásáért.

Jót mulattam viszont az ellenállóból kémelhárítóvá nevelődő történelemtanáron, akinek két teljes évig kellett gyanakodnia ahhoz, hogy rájöjjön – à la Karinthy Frigyes – nem ő az egyetlen szeretője őnagysága, a cigarettával gyilkoló kém- és kéj-hölgy életében. Ha ilyen hiszékenyek lettek volna – ott – a kémelhárítók, ma Csehszlovákia az USA ötvenkettedik állama.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7941