KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A forró nyár árnyai

Sólyom András

 

1947-ben játszódik ez az 1977-ben készült film. Mai szépségű, fiatal nő és férfi a két központi szereplője. Róluk kellene elhinni, hogy tanyán élő parasztok, a háborút követő években. Idilli világukat a mezei, a ház körüli munkák mindennapi feladatai, két gyermekük gondozása tölti ki, míg néhány fegyveres alak rájuk nem tör. Orvost kell szerezniük egy sebesültnek, térképet keríteni a rejtőzködő, Ausztria felé igyekvő banditáknak; és míg a sebesült is lépni tud – talán két hétig – élelmezni őket. A tanyasiak nem kívánják se a városi rendőrség, se más hatóság beavatkozását, a menekülők kotródására várnak.

Hogy közben a megaláztatások sorát, a háborús sakálok zsarnoki szeszélyeit kell eltűrniük, az látszólag nem számít. Nos, számít! A film erről szól. Az idillbe húzódni akarás, a semlegesség utáni vágy, a nem cselekvés, a nem ellenállás – a megaláztatások és az erőszak gyűrűjében – elfogadhatatlan magatartás, bukásra ítélt.

Sajnos, ez az egyáltalán nem közönyt érdemlő gondolatsor – enyhén szólva – csak nehézkesen képes áttörni a film nyelvi közegén. Hiányzik a hiteles atmoszféra, a helyszínek képi szuggesztivitása, az értelmezést segítő ritmus. A vánszorgó jelenetekhez ragasztott, harsogó kísérőzene nem pótolhatja a jelenetek nem létező feszültségét.

A főszereplő, a 30 év körüli férfi és fiatal felesége sem hordozza szavaiban, mozdulataiban azt a háborút, melynek állítólagos árnyékában ez a történet lezajlik. Inkább olyanok, mintha egy mai városból a múlt tanyájára költöző, történelmet-társadalmat kerülni akaró, romantikus ideálok után ábrándozó, elvont humanizmusukra büszkélkedő széplelkek sóhajtozását közvetítenék. Bágyadtságuk, vértelenségük hiteltelensége ellenére is elgondolkodtatóan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8062