KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arany

Baski Sándor

Gold – amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Mielőtt több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis túlzással műfajt teremtett.

Új rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események által inspirált Arany is erős közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.

Rendezőként Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint A Wall Street farkasa, vagy aktuális és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13135