KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják

Benke Attila

HHhH – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendező: Cédric Jimenez. Írta: Laurent Binet, Cédric Jimenez, David Farr. Kép: Laurent Tangy. Szereplők: Jason Clarke (Heydrich), Rosamund Pike (Lina), Stephen Graham (Himmler), Jack O’Connell (Kubiš), Mia Wasikowska (Anna). Gyártó: Adama Pictures / Légende Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 120 perc.

A második világháború egy-egy drámai eseményét a tengelyhatalmak szemszögéből bemutatni veszélyes feladat, a Sztálingrádnak (1993) vagy A bukásnak (2004) mégis sikerült úgy megtört emberi lényként ábrázolnia a németeket, nácikat, hogy közben ne oldozza fel őket bűneik alól. Cédric Jimenez is erre tett kísérletet a HHhH-val, melyben a rettegett SS-vezér, a megszállt Csehország kegyetlen helytartója, Reinhard Heydrich emberi oldalát kellene megismernünk.

A HHhH Laurent Binet azonos című szubjektív, de hiteles dokumentumokra alapozott történelmi regényét követi. (A Heydrich elleni merényletről 2016-ban már készült egy film, Sean Ellis Anthropoid-ja.) A mű párhuzamosan mutatja be a haditengerészből náci vezetővé váló Heydrich ténykedését, és az ellene merényletet elkövető cseh Jan Kubiš és a szlovák Jozef Gabčík felkészülését az 1942 májusában végrehajtott Anthropoid-hadműveletre. Így a HHhH nem a „mi történt?”, hanem a „hogyan?” és a „miért?” kérdések miatt lehetne izgalmas. Ám a film megmarad felszínes – bár expresszív-drámai stílusa miatt hatásos – háborús thrillernek. Habár Cédric Jimenez már a film elején is erőlködve bizonygatja, hogy a helytartóként rendkívül brutális Reinhard Heydrich amúgy remek családapa, de a szadista gonosztevő képét nem képes árnyalni. A legérdekesebb jelenet egyértelműen Heydrich haláltusája, ilyen érzékletesen és kreatívan kevesen tudták ábrázolni az elmúlást: eleinte furcsa színek, majd képi torzítások, végül lassú elsötétedés jelzik, hogy a legyőzhetetlennek hitt gonosz is halandó. Ráadásul Heydrich mellett a két cseh/szlovák ellenállót sem sikerült kellőképp izgalmassá tenni, jóllehet, a nácik ellen folytatott elkeseredett, végső küzdelmük minden filmes túlzás ellenére igen drámai. Kár, hogy a HHhH inkább sokkoló akciójelenetei miatt hatásos, egyszer élvezhető történelmi kalandfilm, és nem emlékezetes dráma, ami valójában lenni szeretett volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13452