KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Evan, a minden6ó

Csillag Márton

Evan Almighty – amerikai, 2007. Rendezte: Tom Shadyac. Írta: Stve Oedekerk. Kép: Ian Baker. Zene: John Debney. Szereplők: Steve Carell (Evan), Morgan Freeman (Isten), Lauren Graham (Joan), John Goodman (Long). Gyártó: Universal Pictures / Columbia Pictures / Spyglass Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Egy sikeres vígjátékrendező körülbelül annyit ér kedvenc színésze nélkül, mint egy folytatás folytatnivaló nélkül. A négy évvel ezelőtt készült A Minden6ó egyfilmes poénja elegendő volt arra, hogy Jim Carrey különleges mozgáskultúrája és a legmodernebb digitális trükk-folyam bő másfél óra erejéig egymásra találjon, és megmutassák az ezredforduló emberének, hogyan festene ma, ha valakinek minden kívánsága valóra válhatna. Tom Shadyac rendező a tőle megszokott ízléstelen eleganciával (Ace Ventura, Bölcsek kövére) hozta is a családi vígjátékoktól elvárható vonós aláfestést és plasztikus cselekménybonyolítást, ám A Minden6ó összességében inkább volt nevezhető a gumiarcú színész jutalomjátékának, mint a téma kivesézésének.

Az új főhőst (Steve Carell) bevezető, de továbbra is a régi Istennel (Morgan Freeman) operáló folytatás sok tekintetben elmarad elődjétől: emberfeletti hatalom gyakorlása helyett emberfeletti erőfeszítést kíván meg a címszereplőtől, az elpotyogtatott madárkakák verbális viccekhez viszonyított aránya siralmas, és az egész cselekmény olyan olcsó környezetvédő közhelykeretbe van csomagolva, hogy attól még az Összekutyulva alkotói is elszégyellnék magukat. A tisztánlátás kedvéért: Evan Baxter egykori tévés műsorvezető, akit frissen neveztek ki kongresszusi képviselővé, ezért családjával együtt Washington egyik csendes elővárosába költözik. Szeretné szépen lassan teljesíteni választási ígéretét, azaz „megváltoztatni a világot”, de ebben látszólag akadályozza őt Isten, aki arra kényszeríti, hogy Noé mintájára bárkát építsen, majd egy költséges 3D-animációs jelenetsor végére megleckéztesse a rosszakat, és egy kicsivel hozzájáruljon egy jobb világ építéséhez. A címszereplő Carell becsületére váljon, hogy a szirupos dramaturgia és az egyre borzosabb jelmezek súlya alatt is játszik az arca és a hangja, és bár egy-két nemzeti parkot igen, magát a filmet már nem tudja megmenteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9088