KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

London megöl engem

Koltai Ágnes

Kultikus film. Megint egy kultikus film a transzvesztitákról, a homokosokról, a kábítósokról, azokról a bizonyos másokról, akiket oly könnyen vet meg a normálisra maszkírozott nyárspolgáriság. Az angol-pakisztáni Hanif Kureishi filmje nekik, épp nekik, a nyárspolgároknak készült, akik még a drogot és a nemi eltévelyedést is megbocsátják, ha kellő mennyiségű könnyben és langymeleg érzelmekben áztatják a történetet. Ha a hősöket az unos-untalan szajkózott „nehéz gyermekkorom volt” tragédiácskában aszalják. Ennek örül a „rendes ember”, ekkor leereszkedhet a szegény megtévedt fiúkhoz és lányokhoz, kik naphosszat színak, isznak és idült ürességgel tekintenek tulajdon mocskos mancsukra. Tessék őket sajnálni! Ezt tette velük a rideg család és a konok Vaslédi, aki sikert sikerre halmozva tönkretette Anglia felnövekvő nemzedékét: a középosztály prosperitásáért cserébe a munkanélküliséget, a flasztert és az „utazást” kínálta fel nekik. Ezek a rideg tények. És a film?

A rendező hideg szenvtelenséggel vegyes hercigeskedéssel meséli el egy kábítós baráti kompánia szétesését. Szociológiai leltárt készített: megmutatta a bomlás stációit.

A London megöl engem Kureishi első játékfilmje, de nem a pályakezdők nagyotakarása, hanem a kiszámítottság üli meg. Kureishi amúgysem kezdő, írt regényt, színpadi darabokat és két forgatókönyvet (Az én kis mosodám; Sammy és Rosie ágybabújnak) Stephen Frearsnek. Ma ő az egyik legfelkapottabb középkorú angol filmes.

Reméljük, egyszer filmjei is utolérik jó hírnevét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1221