KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Vili, a veréb

Varga Zoltán

Magyar, 2015. Rendezte: Gémes József. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 80 perc.

 

Rendezőként jegyzett második egészestés animációjával Gémes József nem a Daliás idők experimentalizmusát folytatta (lásd Filmvilág 2013/12), hanem azokat a rajzfilmeket gyarapította, amelyek a Disney-féle klasszikus animáció hagyományait hazai motívumokkal párosítva vitték tovább; a Vili, a veréb különösen tematikailag és a cselekményépítésben követi a Disney-mintát – ezért a vizuális törekvései szerényebbek. Nem ez volt az első egészestés mesefilm Gémes pályáján: az amerikai megrendelésre készült Hugó, a víziló animációs kivitelezésének irányítása is az ő nevéhez fűződik.

A Vili, a veréb átváltozás-történetbe ágyazott nevelődési mese, amelyben az indítás fantasztikus bonyodalmai végül elvezetnek a borítékolható jellemfejlődésig. A verébtündér akaratlanul változtatja madárkává Vilit, a budapesti kiskamaszt, akinek kedvelt hobbija a macskakínzás és a lövöldözés a verebekre – a kismadárként átélt napok azonban felelősségteljes viselkedésre tanítják Vilit, sőt még a verébtündér feladatát is magára vállalja.

Vili alakja két hagyományt kapcsol össze: a magyar animációt fémjelző emblematikus gyerekkarakterek markáns tagja egyfelől (különösen Mézga Aladárhoz hasonlítható, aki ugyancsak a Vilit íróként jegyző Nepp József fejéből pattant ki); madár-alteregója révén pedig az antropomorf állatfigurákhoz is társítható, kivált a Vuk címszereplőjéhez. Az utóbbihoz köti a tanulási folyamat kiemelt szerepe és az idős mentorfigura motívuma is.

A fordulatok kevéssé okoznak meglepetést, leszámítva egy bizarr epizódot az idős verébbel és a patkányokkal; a Disney-esztétika szellemében pedig még néhány éneklős részlet is kíséri a verébkalandokat: a csapatos repülés alatt hallható fülbemászó dalt („Repülni oly jó…”) nehezen veri ki az ember a fejéből, a többit viszont könnyű feledni. A Nepp-életmű meghatározó karaktertípusa, az intrikus macskafigura – ezúttal a Cili nevű szobacica – gondoskodik a bonyodalmak halmozásáról, a repülésmotívum nyomatékosításával pedig az alkotók egyszerre gazdagítják a film pszichológiai rétegét és vizualitását: a repülések összekapcsolódnak Vili fejlődésének stációival, dinamikusabbá teszik a látványvilágot és lehetőséget adnak a városi terek bemutatására. A Vili, a veréb messzemenően megfelel a gyerekközönségre szabott színvonalas rajzfilmmel kapcsolatos alapvető elvárásoknak, és ezen még a kissé elmaszatolt és túlontúl cukormázas finálé sem változtat.

Extrák: Két Gémes-rövidfilm is helyet kapott a lemezen. Az 1964-es A torkos menyét a rendező Iparművészeti Főiskolán töltött tanulóéveinek terméke, amelyben absztraktba hajló hátterek előtt elevenedik meg az izgága címszereplő „nagy zabálása”. A Nepp által írt 1976-os Sün barátomban pedig nem annyira a kiszámítható – és szomorú – csattanó az érdekes, mint inkább a figurák elmosódott, foltszerű megjelenítésmódja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12927