KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megbocsájtás

Gáti Péter

 

Philemon és Baucis története már a görögök számára is annyira szép volt, hogy nem is lehetett igaz. A két öregember örök szerelmének tökéletessége a mi szemünkben sem más, mint a megvalósíthatatlan, de mindig elérni kívánt emberi vágyak irodalmi lenyomata. A Valentyin Raszputyin elbeszéléséből forgatott film ennek a történetnek ellenkező előjelű parafrázisa. Antimitológiának is nevezhetnénk ezt a – novellában – csehovi ihletettségű és mélységű tragédiát, mert a két egymás mellett megvénülő ember sorsában az örök harmónia megvalósíthatatlanságát példázza. Vaszilij és Vaszilisza története a múltat idézi, a meseszerűen harmonikus első éveket, majd boldogságuk kettétörését. Azokat az eseményeket, amelyek következtében Vaszilij harminc év óta a csűrben él, s csak egy pohár reggeli teára betérő, megtűrt valaki saját otthonában.

Hiányzott valami az életükből. Valami, amiért a férfi elvágyódik hazulról és inni kezd; valami, amitől kezet emel Vasziliszára – megölve meg sem született gyermeküket is –, és kirekeszti magát saját családjából. Telnek az évek, de a megromlott viszonyt nem érinti az idő múlása. Megkövesedtek az indulatok, félúton megmerevedtek és keserű emlékké halványodtak a közeledési-békülési szándék mozdulatai. Vaszilij haldoklása végül megtöri ugyan Vaszilisza konok keménységét, de a kölcsönös megbocsátás már csak tragikusan értelmetlen gesztus marad.

Sajnos, a film nem tudott igényes irodalmi anyagától méltóképp elszakadni. Eszközeiben nem törekedett önállóságra, nem élt a képi megjelenítés irodalométól eltérő asszociációs lehetőségeivel. Aztán: a novellában nyilvánvaló dramaturgiai funkciójú ki nem mondott mondatok a filmen nem tölthetik be ugyanazt a szerepet, így az alapkonfliktus, a két ember egymástól való távolodásának képi megformálása is hatástalan. A rendezőnő a belső, lelki folyamatok ábrázolására, építette munkáját. Ám a kidolgozatlanság gyakran még ezt is, sőt a színészi játékot és a fényképezést is merevvé, mesterkéltté tette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6923