KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szovjet Filmek Fesztiválja

A forgatókönyv béklyójában

Majakovszkij Vlagyimir

Az eredeti forgatókönyv tartalmi kivonata. Emlékezetből lejegyezte Lilja Brik.

 

Unalom gyötri a festőt. Járja az utcákat, keres valamit, nem tudni, hogy mit. A sétányon leül egy nő mellé, szóba elegyedik vele, ám a nő egyszerre csak áttetszővé válik, s a festő kalapokat, gyűrűket, nyakláncokat lát a szíve helyén.

Ekkor hazamegy. De most a felesége is áttetszővé válik – gramofont, lábasokat lát a helyén.

Jön a barátja, de nincs mit mondania neki. Szíve helyét borospalackok és kártyalapok foglalják el.

Aztán a festőt ismét a sétányon látjuk. Egy cigánylány szegődik melléje, s mindenáron jósolni akar a tenyeréből. A festőnek tetszik a lány, és magával viszi a műtermébe. Nagy élvezettel nekilát, hogy megfesse az arcképét. Ecsetje azonban mind lassabban mozog. A cigánylány is kezd áttetszővé válni: szíve helyén pénzérmék látszanak. A festő erre kifizeti, és kituszkolja a műteremből a lányt.

 

Helyszín: egy nagy filmvállalkozás irodahelyisége. A vállalat ügyei rosszul állnak. Nincsenek kasszasikert jelentő filmek. Elegánsan öltözött, szakállas ember lép be, szakálla rövidre nyírva. Külseje után ítélve olyan, mint valami E. T. A. Hoffmann-hős. A szakállas férfi néhány filmtekercset hozott, a film címe: A filmvászon szíve. A cég tulajdonosai oda vannak az örömtől. Azon nyomban elfogadják a filmet terjesztésre.

Lázas propagandakampány. Városszerte mindenütt plakátok, melyek A filmvászon szívét reklámozzák – rajtuk egy balett-táncosnő, aki a kezében tartja a szívét. Szendvicsemberek jönnek-mennek, plakát lóg róluk elöl-hátul, a járókelőknek reklámlapokat osztogatnak. Valamennyi filmszínházban A filmvászon szíve van műsoron.

Az unatkozó festő bemegy az egyik filmszínházba, és nézni kezdi A filmvászon szívét. A film tartalma maga a teljes mozivilág: a balett-táncosnőt Rodolfo Valentino, Buster Keaton, Douglas Fairbanks és más filmhírességek, valamint bűnözők, cowboyok, nyomozók veszik körül... Aztán vége a vetítésnek, és a közönség szétszéled. A festő viszont a filmvászonhoz nyomakodik, és vadul tapsolni kezd. Már egyedül van a sötét teremben, de csak tovább tapsol.

– Ő az! Ő az! – kiabálja.

Ekkor a vászon hirtelen kivilágosodik. Megjelenik rajta a balett-táncosnő, majd lelép a vászonról, és elindul a festő felé.

Együtt mennek a kijárathoz. A jegyszedő bezárja utánuk az ajtót. Kinn borús az ég, esik az eső. A balerina elfintorítja az arcát, hátrább húzódik, és eltűnik a bezárt ajtón át. A festő erre kétségbeesik, dörömbölni kezd a bezárt ajtón, de az nem nyílik ki.

 

A festő hazamegy. Lázban égve az ágyra zuhan.

Orvos jön, orvosságot ír fel, majd elmegy.

A ház előtt, ahol a festő lakik, az orvos a kapun kilépve a cigánylányba botlik, aki lopva a festőre vár. A plakát, amely mellett állnak, A filmvászon szívét reklámozza. A cigánylány a festő egészségi állapota felől érdeklődik. A balett-táncosnő a plakáton feléjük sandít: hallgatózik.

A lány, aki a festőnél szolgál, a gyógyszerek kiváltását intézi a patikában. Hazafelé menet az utcán nem tud betelni a szendvicsemberek látványával. A papír, amelybe a gyógyszerek voltak csomagolva, elszakad, s az orvosság szerteszét gurul a földön. A szolgáló erre letép egy plakátot, és abba csomagolja az orvosságot.

Jön a lány, s hozza az orvosságot a festőnek. Az szétbontja a csomagot, és észreveszi a plakátot. Kisimítja, s az ággyal szemközt, az éjjeliszekrénynek dönti. A táncosnő ekkor a plakáton megelevenedik, s felül az éjjeliszekrényre.

Aztán feláll, és odalép a festőhöz, aki rettenetesen megörül ennek, és azonnal meggyógyul.

(Miként a fennmaradt filmszalagrészletekből is látható, többféle változat is létezett annak érzékeltetésére, hogyan lesz a plakáton látható művésznőből élő, eleven nő. Miközben a festő hosszasan nézi a plakáton a művésznőt, az egyszer csak eltűnik, és mint eleven nő jön be az ajtón. Van egy képkocka, ahol a balerina fél térdre ereszkedve áll a festő előtt. Megint más jelenetekben egyszerűen csak csöndesen beszélgetnek. És még a fantasztikus átalakulás közelképei is... Hogy aztán e töredékekből végül is mi került a filmbe – nem tudom.)

 

Amikor a művésznő életre kel, és lejön a vászonról, abban a pillanatban az összes plakátról, a szendvicsemberekről, az olvasó emberek kezében tartott röplapokról is eltűnik, és eltűnik magából a filmből is.

A filmvállalatnál pánik tör ki. Különösen a szakállas férfi dühöng.

A festő javaslattal áll elő: azt ajánlja a balerinának, hogy menjenek ki együtt a várostól nem messze álló házába. Aztán a díványra fekteti a táncosnőt, a plakátba göngyölíti, szalaggal átköti, óvatosan a kezébe veszi, a plakáttal együtt autóba ül, és elhajt.

A festő és a balett-táncosnő megérkezik a városkörnyéki házba.

A festő elmegy, hogy a balettszoknyánál kényelmesebb ruhát szerezzen a művésznőnek.

A balerinát eközben ismét heves vágyakozás fogja el a filmvászon után, körülnéz, és fehér felület után kutat.

A festő hozza a ruhát.

Aztán lerántja az asztalról a térítőt, és a falra akasztja. Ezzel kész is a vetítővászon, amihez nyomban oda is hívja a táncosnőt.

Élénken beszélgetnek valamiről a vászon előtt. (Hogy e cselekménysor közben miről folyt közöttük a beszéd, arra már egyáltalán nem emlékszem. Természetesen az egyes képsor-töredékeket összekötő feliratok sem maradtak meg.)

Egyre jobban tetszenek egymásnak.

– Megszédít az eleven élet!

Kopogtatnak. Levelet hoznak, amit együtt olvasnak el. A festőt valami sürgős ügyben elszólítják.

A festő búcsút vesz a balerinától, s megígéri, hogy hamarosan visszajön.

 

A levél hamisítvány volt. A féltékeny cigánylány kileste őket. Ő írta a levelet, hogy kicsalja vele a festőt a házból, és aztán leszámolhasson a vetélytársnőjével.

Miután a festő eltávozott, a balerina kimegy a kertbe. Ott azonban már vár rá a cigánylány, aki jelenetet rendez neki, és végül késsel támad rá.

 

A fán, amely előtt a balett-táncosnő előbb nekidőlve állt, most egy késsel odaszegezett plakát látható, a balerina pedig a fa mellett áll, sértetlenül.

A cigánylány rémülten elrohan. A filmvállalat irodájába fut, és közli a szakállas emberrel, hogy hol rejtőzik A filmvászon szíve.

A balett-táncosnő eközben a városkörnyéki ház egyik szobájában várja a festő érkezését.

Váratlanul filmjének szereplői – Rodolfo Valentino, Buster Keaton, Douglas Fairbanks, valamint cowboyok és nyomozók – törnek be a szobába: a cigánylány vezette ide őket. Körülfogják hősnőjüket. A szakállas férfi egy filmszalaggal körbetekeri, s ő föloldódik abban.

A filmet dobozba rakják, és valamennyien elégedetten eltávoznak. Csak az ájult cigánylány marad ott.

Megjön a festő. Keresi, de mindhiába, nem találja a balerinát. Így rohangál fel-alá a szobában. Majd magához téríti a cigánylányt, aki elmondja neki, hogy mi történt.

A festő ellöki magától a lányt, és A filmvászon szíve plakátjához rohan, amelynek alján felfedezi a fantasztikus filmország apró betűkkel nyomott nevét.

Az utolsó képsor: a festő egy vasúti kocsiban az ablak mellett áll, utazik – megy, hogy megkeresse a titokzatos országot és elveszett kedvesét.

[Ennek az eleven hősnek, ennek az élő embernek a filmvásznon túli világban, a kétdimenziós emberek között átélt kalandjairól szólt volna a film második része, amelyet Majakovszkij csupán elgondolt, de megvalósítani már nem valósított meg.]

 

Szüszmann György fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 09-12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7684