KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dominó

Nevelős Zoltán

 

Ha egy Beverly Hills-i elitből szalajtott kislány divatmodell lesz, az nem nagy szám, viszont ha ez a lány unalmában fejvadásznak áll, és tényleg macsóbb a macsóknál, az már olyan téma, ami megér egy filmet. Tony Scott legalábbis így gondolta, amikor a kilencvenes évek elején megismerte Domino Harvey-t, Lawrence Harvey színész (Alamo, A mandzsúriai jelölt) lányát, aki akkor már állig felfegyverzett óvadékügynökként dolgozott Los Angelesben. A Nikita és amerikai remake-je, A bérgyilkosnő után már nem számított újdonságnak, hogy egy csinos nő kíméletlen gyilkos legyen, a figura azonban bírt akkora vonzerővel, hogy Scott jó tíz éven keresztül ne hagyja veszni a tervet. Domino adrenalin-hajszoló élete eközben a filmet megelőzve ért el a befejezésig: 2005 nyarán, 35 éves korában fájdalomcsillapító-túladagolásban meghalt – így a film már a neki szóló, megemlékező ajánlással zárhatja le a történetet.

A hosszan várakoztatott (és nem biztos, hogy érlelt) produkció akkor indult el a megvalósulás felé, amikor a Donnie Darko író-rendezőjeként befutott Richard Kelly írta meg a maga forgatókönyv-verzióját. A valós személyeket jórészt fiktív – korrupt bürokratákat és a maffiát is felvonultató – cselekménybe pottyantotta bele, az idősíkokat alaposan megvariálta, és az eredmény működőképes akciófilm-alapanyag lett. Az, hogy híján volt bárminemű eredetiségnek (a befejezés három csoport közti leszámolása például egy az egyben a Tiszta románcból való), aligha zavarhatta Scottot, hiszen a képi megvalósításban ő is a reklámfilmes indulása óta követett, „bombasztikus forma – felejthető tartalom” ars poeticáját érvényesítette. A Dominó pont úgy néz ki, mint eggyel korábbi filmje, A tűzben edzett férfi – feszítetten kontrasztos színek, szaggatott, átfedő vágások, folyton mozgó kamera. Scott mestere a mozgóképnek, minden másodperc átgondoltságról, magas technikai tudásról és műgondról árulkodik, a film mégsem jó. Hiába a régi cimborák, Mickey Rourke és Christopher Walken, valamint a címszerepben a britek üdvöskéje, Keira Knightley szintúgy profi szereplése, a velő hiányzik a produkcióból. Ahogy a jelképként (agyon)használt motívumok, a feldobott érme (játék a sorssal, illetve júdáspénz) és az elpusztult aranyhal (elvesztett ártatlanság) sem vezetnek sehová. Hát igen, ez egy ilyen lány volt. Na, bumm!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8524