KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bergman-jelenetek

Gelencsér Gábor

Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap) – svéd, 1972. Szereplők: Liv Ullmann, Erland Josephson. Forgalmazó: RTL Filmklub. 167 perc. Jelenetek a bábuk életéből (Ur marionetternas liv/Aus dem Leben der Marionetten) – német, 1979/80. Szereplők: Robert Aztorn, Christine Buchegger. Forgalmazó: RTL Filmklub. 104 perc.

 

A szinte zárt rendszert alkotó hatalmas Bergman-életműben különösen szoros kapcsolat fűzi egymáshoz a Jelenetek egy házasságból és a Jelenetek a bábuk életéből című filmet. Az eredetileg hatrészes tévésorozatnak készült Jelenetek egy házasságból első epizódjában tűnik fel a főszereplők látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatát ellenpontozó baráti pár, amint a kölcsönös gyűlölet és megvetés lemeztelenített, kontrollálatlan állapotában lelkileg gyilkolják egymást. A Bábuk…-at ennek a házaspárnak a sorsa ihlette, vagyis nem a még elfedett, nem is az épp kirobbanó, hanem a már „beállt” válság állapota: mi következhet ezután? Nem véletlen talán, hogy egy eredetileg eleve sorozatként elképzelt mű folytatása, egyik epizódjának kifejtése teremt ennyire szoros motivikus kapcsolatot az életműben (ahogy az sem, hogy Bergman épp a Jelenetek egy házasságból főszereplőit lépteti fel újra harminc évvel későbbi utolsó filmjében, a Sarabande-ban.) Paradox módon azonban mindez ezúttal inkább csak külsődleges, már-már esetleges kapcsolat; a két Jelenetek…-nél számos egymáshoz közelebb álló filmet találhatunk a rendkívül gazdag életműben.

Az első Jelenetek… témája és stílusa egyaránt hétköznapiságával, egyszerűségével tüntet, ezzel szemben a második épp ellenkezőleg, felfokozottságával és szélsőségességével. Az előbbiben Bergman banalitásokból épít katedrálist, az utóbbiban ellenben mintha szándékosan túlesztétizálná magát: korábbi fogásait halmozza, keveri, fokozza végletesen és a végletekig. A házaspár világa (és sorsa) ismerős és nyitott, a „bábuké” megközelíthetetlen és zárt. A korábbi filmben Marianne és Johan a nézővel együtt fedezi fel, majd szembesül kapcsolatuk törékenységével, amelynek nincs semmiféle mély pszichikai, társadalmi, netán teológiai vagy filozófiai oka. Még csak nem is a polgári világ elidegenedettsége van a háttérben (noha a szereplők hangsúlyosan jómódú, sikeres értelmiségiek), csupán a mindennapok rutinja, apró megalkuvásai mögött bomlasztó rossz közérzet, s nem utolsó sorban az ezzel való szembesülés, a változtatni akarás igénye, még ha ez töréshez, szenvedéshez vezet is. Meg katarzishoz – ahogy legalábbis a film befejezése, megint csak magától értetődő egyszerűséggel, sugallja.

Mindehhez képest a Jelenetek a bábuk életéből a „negatív lenyomat”: Isten csendje után az emberé. Katarzis helyett gyilkosság, szeretetkapcsolat helyett néma bezáródás – esztétikai értelemben is. Marianne és Johan története intenzív és koncentrált, de ugyanakkor már-már dokumentarista közvetlenségű. Katarináé és Peteré ezzel szemben tagolt, epizodikus és rendkívül elvont. A történet tétjét veszti, amikor in medias res a gyilkossággal kezdődik, így az ezt követő időfelbontásos szerkezet nem a drámának, hanem a (pszicho)analízisnek kedvez. Dramaturgiailag ezt erősítik az önmagukban részletesen kidolgozott epizódok (így a homoszexuális barát karakterrajza), s a Bergman-filmekből egyébként ismerős monológok is (közvetlenül a kamerába felolvasott vagy tükör előtt elmondott levelek, vallomások, diktálások). A szintén ismerős álomjelenetekben pedig ezúttal nem átlépnek a szereplők egy másik valóságba, hanem jóval inkább kilépnek belőle (jellemző módon a férj azt álmodja, hogy álmodik). Bergman modernista korszakának meghatározó jegye stílusának absztrahálódása – a Jelenetek a bábuk életéből azonban inkább steril mű. A korábbi film emberekről szól, a későbbi viszont – valóban – bábukról.

Extrák: Filmográfia; Bergman-életrajz; képgaléria; előzetes; Báron György Bergman-portréja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9903