KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A 007-es modell

Bond-imázs

A kém, akit szeretünk

Huber Zoltán

Az erős márkanévvel és tökéletesen kiépített imázzsal megtámogatott „termék” hibátlanul alkalmazkodik a mindenkori célcsoport ízléséhez.

Ma már senki sem vitatja, hogy Ian Fleming legendás titkosügynöke jóval összetettebb figura, mint azok a szimpla ponyvahősök, akik kizárólag olcsó izgalmakkal, gyors autókkal és gyönyörű nőkkel szórakoztatják a közönséget. A százmilliós példányszámban olvasott regények, a fél évszázada töretlenül népszerű mozifilmek, a világszerte ismert és idézett attribútumok csupán az egyre patinásabb mítosz felszínét jelentik. A Bond-legendárium mélyén jóval összetettebb struktúrák és szimbólumok működnek, melyekre könnyen rábukkanhat a figyelmes olvasó/néző, majd az egyéni preferenciái, saját ideológiai vonzódásai szerint értelmezheti. A brit szuperkém korunk legképlékenyebb szuperhőse: folyamatosan formálódó, rugalmasan alkalmazkodó legendája elsősorban a közönségről, a kritikusról mesél.

A Bond-franchise diadala számtalan aspektusból vizsgálható, és a töretlen siker nemcsak a szellemtudományok területén vívott ki érdeklődést magának. Marketing- és eladási szempontból e jól pozícionált, erős márkanévvel és tökéletesen kiépített imázzsal megtámogatott „termék” hibátlanul alkalmazkodik a mindenkori célcsoport ízléséhez, a figura ellenállás nélkül képes a nyugati popkultúrába integrálódni. A 007-es kalandok népszerűsége akkoriban érte el a csúcspontját, amikor a fogyasztói társadalom nagy ideái a hidegháborús paranoia fűtötte imperializmussal, illetve a hatvanas évek felszabadultabb légkörével, a nyíltabb szexualitással találkozott. Bár a szuperkém változatos bevetései mindig gondosan követik az aktuális politikai és társadalmi viszonyokat, a sikeres alapképlet nagyrészt a mai napig érintetlen. Bond mindig is egy olyan férfiasan áramvonalas próbababa volt, aki tökéletesen mutat a férfimagazinok címlapjain, miközben trendi luxusmárkákat, költséges hobbikat, vagy épp felső kategóriás turista-attrakciókat reklámoz.

Az alapvetően konzervatív beállítottságú, az angolszász kapitalista berendezkedés megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségében hívő célközönség legfontosabb vágyálmait, egy letűnt gentleman-ideált mesehőssé gyúró filmproducerek már a sorozat születésekor felismerték, hogy a vászonról áradó Bond-életérzést nem szabad szűk keretek közé zárni. Az átütő világsikerhez, a masszív kultuszhoz le kell csiszolni, le kell egyszerűsíteni a szuperkém alakját, alkalmassá téve a frissebb kalandok, az ellentmondásosabb minőségek, az újabb és újabb jellemvonások befogadására. Így történhetett, hogy Fleming karakteres, kissé durva hőse a vásznon sohasem több mint a kötelező ismertetőjegyek (egy sorszám, egy pisztoly, néhány aranyköpés), a partnerek (társak, ellenfelek, nők), az aktuális színész, illetve az adott küldetés egyszerű összege. Ebben a képletben James Bond egyszerű burok csupán - maga a fogalom azonban állandó változásban van, és elsősorban a popkulturális evolúció hajtja előre…

 

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11108