KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/február
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Makay Árpád filmoperatőr Élt 93 évet

• Bikácsy Gergely: Kés, villa, olló Hitchcock, a sorozatgyilkos
• Varró Attila: Rövid éjszaka Hitchcock utolsó filmterve
• Pápai Zsolt: Alfred Hitchcock Experimenta A kísérleti filmes Hitchcock
• N. N.: Hitchcock DVD-n
• Varga Zoltán: Megszállottak Hitchcock és Buñuel
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Magyar zsáner Film és közönsége
• Schreiber András: Független borzongások Magyar amatőrhorror
• Hungler Tímea: Inkább megyek pingpongozni Beszélgetés Dyga Zsomborral
• Horeczky Krisztina: A szavak butábbak, mint a képek Beszélgetés Mispál Attilával

• Kubiszyn Viktor: Tarantino kutyaszorítóban A hongkongi kapcsolat
• Kovács Marcell: Tökéletes másolat Tarantino-variációk
• Csillag Márton: Tisztelgés a csomagtartóból Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija
• Földényi F. László: A Führer inasai A bukás – Hitler utolsó napjai
• Mersich Gábor: A képregény-rajzoló szerződése Maus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Koreai vendetta Oldboy
• Zoltán Gábor: Hideg törökfürdő Messze
• Csala Károly: Képtájak Rendhagyó párizsi leltár
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Ray
• Kolozsi László: Állomásfőnök
• Varga Zoltán: Válótársak
• Köves Gábor: Közelebb!
• Vaskó Péter: A tűzből nincs kiút
• Köves Gábor: A nemzet aranya
• Mátyás Péter: Alfie

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mennyei napok

Zsilka László

Az alkotók valami nagyon megrázó, nagyon elgondolkoztató művet szándékoztak létrehozni. A Mennyei napok minden képsorán, valamennyi kockáján szinte átsüt abbéli igyekezetük, hogy megrendítsék a nézőt. Ám a film éppen ettől vált elviselhetetlenül didaktikussá, helyenként már-már nevetségessé. Mert hogyan vehetnénk komolyan a két főhős, Bill és Abby szerelmének s hányattatásának történetét, amikor a páros tagjainak jelleméről igazából semmit sem tudhatunk meg, néhány vaskos közhely kivételével.

Szomorú történetüket vélhetnénk sorstragédiának, a társadalmi igazságtalanságok törvényszerű következményének. Ebben a filmben azonban ilyesmiről nincs szó. Nem más az egész, mint egy szociológiai tétel: a szegénység, a kiszolgáltatottság eltorzítja a lelket megfilmesítése. A rendező (aki munkájáért 1979-ben a rendezés díját kapta a cannesi filmfesztiválon) láthatóan a klasszikus realista módszert kívánta követni az elbeszélés módjában és a képi megfogalmazásban. Az operatőr, Nestor Almendros munkáját elemezte, s elismerőleg méltatta a nemzetközi szaksajtó, az amerikai Filmakadémia pedig Oscar-díjjal jutalmazta. Bizonyára nem az ő hibája, hogy a korabeli tárgyak, járművek, munkagépek bemutatása időnként egy múzeumi oktatófilmhez hasonlatos. Kicsit kevesebb szentimentalizmus, s akár jelentős mű is lehetett volna a Mennyei napok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7074