KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miért én?

Strausz László

De ce eu? – román, 2015. Rendezte és írta: Tudor Giurgiu. Kép: Marius Panduru. Zene: Viktor Chouchkov. Szereplők: Emilian Oprea (Panduru), Mihai Constantine (Codrea), Andreea Vasile (Dora), Liviu Pintileasa (Ionut). Gyártó: Chouchkov Brothers / Libra Films / Cor Lenis Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 125 perc.

 

A kilencvenes években az ENSZ és az Unió háborús bűnök vádja miatt gazdasági embargó alá vette Szerbiát. A blokád kijátszása a környező országok szervezett bűnözői csoportjainak egyik legfontosabb bevételi forrásává vált, így például csak Romániából sok tízezer tonna kőolajat szállítottak a szomszédba. Ezek a tranzakciók a titkosszolgálatok védelme alatt álltak, majd a szolgáltatásért cserébe számos politikus kampányát finanszírozták a bevételekből.

Tudor Giurgiu valós eseményeken alapuló Miért én? című filmjének főhőse, Christian Panduru egy fiatal, naiv de ambiciózus bukaresti ügyész, akit főnökei egy ilyen korrupciós ügy gyors felgöngyölítésével bíznak meg. A paranoia-thriller műfaji szabályainak megfelelően azonban a történetben semmi és senki sem az, aminek látszik. Legmagasabb politikai körökig vezető szálak, gátlástalanság, cinizmus és manipuláció ellenszelében Panduru fokozatosan döbben rá arra, hogy ebben a játszmában az igazság kiderítése senkinek nem áll érdekében.

A film magabiztos és öntudatos módon használja az egyre kiismerhetetlenebb ügybe fokozatos belecsavarodó, joggal paranoiás ügyész karakterének műfaji elemeit (többek között Coppola Magánbeszélgetések-je is megidéződik abban a jelenetben, ahol a poloskát kereső főhős őrjöngve tör-zúz saját lakásában). Egyenletesen magas színvonalú színészi alakításoknak és feszes ritmusának köszönhetően a Miért én? izgalmas zsánerdarab, amelynek a konkrét korrupciós ügyekre való tekintettel még politikai gesztusként is fontos szerepe van.

Mióta Románia csatlakozási tárgyalásain a kora kétezres években az EU feltételként szabta a mindent átható korrupció elleni harcot, a látványos antikorrupciós ügyek a belpolitikai leszámolások eszközeivé is váltak. Erről a összetett játszmáról, illetve az állam, a néhai államszocialista titkosszolgálatok és az új vadkapitalista bűnözői csoportok genealógiájáról Kelet-Európában annak ellenére még nem sok thriller készült, hogy ez a történet – még ha eltérő formában is, de – a térség országainak közös tapasztalata. Nemzetközi viszonylatban a műfaji vetélytársaihoz képest alacsony költségvetésből készült film, amely egyes pontokon kifejezetten tévés hatást kelt, talán nem fog átütő sikert aratni, de a regionális sikerre és nézőkre joggal számíthat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12470