KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Führer nevében

Harmat György

 

Ez a film felnőttnek tekinti nézőit. Felnőttnek lenni nehéz. Nem könnyű végignézni A Führer nevében iszonytató (bár többnyire nem ismeretlen) képeit, végighallgatni nácik irataiból okosan csoportosított, önmagukat leleplező szövegeit. Nem könnyű szembenézni... mivel is? Ha csupán múltunkról lenne szó, nem éreznénk ilyen erősen: érintettek vagyunk.

Lydia Chagoll rendező éppen a folyamat öntörvényű megmutatásában jeleskedik: hogyan lesz a Führer isteni csalhatatlanságának, a tiszta germán vér kiválasztottságának eszméjéből, a másság jogának megtagadásából szükségszerűen népek irtása, a gázkamrák borzalma. A film kép és kép, kép és szöveg kontrasztjára épülő szerkesztésmódja hagyományosnak mondható. Teljesen eredeti viszont, ahogy az alkotók egyetlen mondat saját kommentárt sem fűznek ahhoz, amit látunk: a kísérőszöveg kizárólag náci dokumentumokból áll. A képi anyagban pedig ritkán vagy sosem látott, nemzetiszocialista szellemű karikatúrák, tankönyvillusztrációk is szerepelnek. A német ifjakba sulykolt szentenciák önmagukért beszélnek: „Hitler népünk első katonája.” „Szeretlek, mint apámat és anyámat.” „Ne óriásokról és törpékről mesélj nekem, anyu, hanem Adolf Hitlerről!” „A zsidónak más az orra, más az arca, másképpen gondolkodik. A zsidó parazita, kufár, uzsorás, bűnöző.” „Az elmés nyápicnál értékesebb a kevésbé művelt, de testileg egészséges ember.”

A rendezőnő az egykori tanulóifjak sorsában megtalálta azt a pontot, amely köré szervezve (ha eddig nem értettük volna) érthetővé válik a fasizmus tömeghatása. A fasiszták szemében – gyerek és gyerek között óriási a különbség. Ennek megfelelő a bánásmód is: kemény, egészséges nevelés, napfény, táplálkozás az „übermensch”-gyerekek számára, koncentrációs tábor, fogda, botütés, gázkamra az „untermensch”-gyerekeknek. A nácik precízen számolnak. Ha a lágerlakókat lágerkörülmények között dolgoztatják, az átlagos élettartam kilenc hónap. Az ellátási költségből le kell vonni a „hullák észszerű értékesítésének” összegét. S ha az ellátás „lehetetlenné válik”, jöhet a Cyklon-B.: „Gördülékenyebbé kellett tennem az Auschwitzban folyó megsemmisítést.”

A filmben zörejek nincsenek, a zene minimális, sok az állókép. A látvány és a szöveg szikáran, keményen hat. Az anyag logikus elrendezése azonban érzelmekből fakad és érzelmeket szül. Kár, hogy A Führer nevében nem alámondással, hanem feliratos változatban jut a nézők elé. Hiszen így kevés az esélye, hogy a tévé képernyőjére kerüljön, ahol pedig helye lenne. Holott jó volna, ha sokaknak lenne módja megérteni igazi közlendőjét: a fasizmus nem korhoz és nemzethez kötött. A folyamat lejátszódhat bármikor, ha kijelentjük, hogy „a Führernek mindig igaza van”, ha emberek csoportjáról megállapítjuk, hogy”e pokolbéli fajnak nincs joga a létezéshez.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6434