KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Röpke éjszaka

Zoltán Katalin

 

Mihail Bjelikov szovjet rendező filmje 1982-ben a Mannheimi Filmfesztiválon nagydíjat nyert. Társszerzőként Vlagyimir Menysov neve fémjelzi a filmet, aki az Oscar-díjas Moszkva nem hisz a könnyeknek rendezője.

A film a második világháborút követő éveket, szétroncsolt, csonka családok, magányossá vált emberek küzdelmét eleveníti meg egy kamaszfiú szemszögéből, aki hiába várja haza apját a frontról. Az ő „éretté” válását kísérhetjük végig sajátos kamaszkonfliktusokon keresztül: a felnőttekhez való ambivalens viszony, a gyerekközösségek kialakulása, az első szerelem kamasz-erotikája, a „beavatási szertartás...” és így tovább. Az ismert elemek azonban a képek új összefüggésébe ágyazva, eredeti jelentéssel telítődnek. Minden ki nem mondható gondolatot, érzést a vizualitás, a tiszta filmnyelv szív magába és sugározza egyszersmind. A gazdag hangulati tartalmat a bravúros kamerakezelés oldja líraivá, vagy feszíti drámaivá. A szóbeli közlések, dialógusok a látvány kontrasztjaként élnek. A suta szavak, a kongó, néha színpadias frázisok szerepe az, hogy ironikusan ellenpontozzák az árnyalt, kifejező kameramozgást. Így éppen a tematikus közhelyszerűség, a kiüresedett szófordulatok és a bonyolult, sokjelentésű vizuális hatás ellentéte hordozza a művészi üzenetet. A Röpke éjszaka a háború utáni nemzedék magáratalálásának lírai dokumentuma, felnőtt önvizsgálata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6599