KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Válasz helyett Veress Józsefnek

Csala Károly

Nem hinném, hogy nagy ügyet kellene kavarni a külföldi filmek magyar címadásának gondjaiból. Ha Veress József csakugyan beérte volna cikkében annyival: „... mindössze arra vállalkozom, hogy címadási elveink és gyakorlatunk néhány jellegzetes kérdéséről szóljak” – jómagam az egész magyar filmkritika nevében (lehet, hogy illetéktelenül, de az más kérdés), mint szükséges és elfogadható ismeretterjesztést nyugtáznám írását. De a filmkritikus és filmtörténész Veress József mellett megszólal a cikkben a hivatalnok mundérbecsületét védő Veress József is, imigyen: „Ha a szerzőnek nem jut eszébe semmi a látott filmről, „cikizni” kezdi a hazai keresztségben adott címet és a Címkiagyaló Bizottság tagjait.” Itt azért már elveti a sulykot.

A címtől elvárjuk, hogy jó legyen, és mint minimumot kívánjuk meg, hogy ne hamisítsa meg az eredetit. Ennyi az egész. Ezért jó, találó címet külön megdicsérni aligha kötelessége a filmkritikusnak (persze megteheti), viszont a melléfogást kötelessége szóvá tenni. Akár eszébe jut másvalami a filmről, akár nem.

Így hát a filmkritika nevében nincs mit válaszolni Veress József cikkére. Mint ismeretterjesztő íráshoz azonban akadhat hozzáfűznivaló. Röviden:

A cikkíró – hogy, hogy nem – megfeledkezik azokról az esetekről, amelyek elsősorban ki szokták váltani a kritikai megjegyzéseket. A leiterjakabokról ugyanis! Ha már objektivitás deklarálásával foglalunk össze címadási gyakorlatot, s ráadásul megjegyzést teszünk a bírálatokra, akkor bizony nem illik erről megfeledkezni. Például a Szabálytalan szabályosról – A kétbalkezes műtősegéd helyett. Vagy az olyan értelmetlen tükörfordításról, mint amilyen a hírhedt – és sajnos azóta elfogadott – Négyszáz csapás volt. Senki sem állítja, hogy ez jellemzi a címadási gyakorlatot. De hozzátartozik, legnagyobb sajnálatunkra.

Hasonló apróság, hogy Veress József osztályozási elveiben is találhatunk hiányt. Semmi okunk például eleve pozitívumnak elfogadni egy-egy idegen cím nyelvtanilag, stilisztikailag még oly pontos lefordítását. Mert esete válogatja: lehet az rossz is! A leprás nő például hiába pontos fordítása az eredeti lengyelnek, bizony baklövés, mert közönségriasztó – mármint a magyar közönségnél, amely mit sem tud arról, hogy Lengyelországban ez egy közismert sikerregény címe, olyasmi, mint nálunk a Halálos tavasz, s a lengyel nézők tódulnak a moziba, ha megpillantják ezt a filmcímet egy plakáton...

Végtére is a külföldi filmek magyar címadása a műfordítás kategóriájába tartozik. Mint ilyen, időnként rászorulhat magyarázatra. Vitatéma is lehet. Kár rákoppintani a kritikusok körmére, ha foglalkoznak vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7873