KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel

Alföldi Nóra

Coco avant Chanel – francia, 2009. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Edmonde Charles-Roux. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Audrey Tautou (Gabrielle 'Coco' Chanel), Benoît Poelvoorde (Étienne Balsan), Alessandro Nivola (Arthur 'Boy' Capel), Marie Gillain (Adrienne Chanel), Emmanuelle Devos (Emilienne d'Alençon). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma / France 2 / Warner Bros. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.

 

Mióta az Ördög Pradat visel bebizonyította a filmgyártóknak, a mozivászon alkalmas arra, hogy kifutóként vagy kirakatként funkcionáljon, a könnyed kikapcsolódásra vágyó nőket megcélzó művek nem létezhetnek a legnívósabb divattervezők kreálmányainak felvonultatása nélkül. Ehhez a trendhez lazán kapcsolódik a 20. század egyik legnagyobb hatású asszonya, Coco Chanel életéről regélő film-áradat, melyből 2008-2009-es évre olyan mennyiségűt irányozott elő a filmipar, hogy Karl Lagerfeld fekete bőrbe bújtatott keze nem győz majd kosztümraktárak ajtaján kilincselni.

„Az igazi elegancia titka az egyszerűség” – hangzott el az aranymondás a modern nő külsejét megteremtő, kérlelhetetlen személyiségével pedig minden elit-szipirtyónak mintát szolgáló nagyasszony szájából, aki kihajítván a ruhaiparból a kecsesen tekeredő szecessziós vonalakat, fűzőt és minden egyebet, mi gúsba kötötte a női testet, 1971-ben bekövetkező haláláig elérte, hogy neve egyet jelentsen a luxussal, eredetileg olcsó anyagokból készült kosztümjeit mára a tőzsdén jegyezzék. A rendezőnő Anne Fontaine tartja magát alanyának bölcs mondásához, filmje 1914-ig dolgozza fel az árvaként nevelkedő előbb mezei varrónő, majd önmagát dúsgazdag playboyok kegytárgyaiként kiteljesítő divatkirálynő életét. Filmjének koncepciója egyszerű mint a répanadrág: leányálmokról mesél nőknek, impozáns kosztümöket felvonultató, pontban deréktájtól szürkés szerelmi melodrámává szűkülő darab, s mivel tárgya egy karizmatikus alkotó díva, a tucattörténetet szolidan közbeiktatott, a chanel-i formavilág eredetét fejtegető motívumok díszítik. Fontaine kissé bátortalanul kezeli ezt az artisztikus vonulatot, holott ha valami megkülönböztette volna a művet a délutáni könnyfacsaró matinéktól az épp ennek bővebb fejtegetése lett volna. A Coco Chanel ennek ellenére kellemes, a Belle Époque púderszagát árasztó darab – a Chanel5-ot ne is keressük, az más alapanyagból készül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9817