KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pótpasi

Baski Sándor

The Extra Man – amerikai, 2010. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Jonathan Ames. Kép: Terry Stacey. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Kevin Kline (Harrison), Paul Dano (Louis), Katie Holmes (Mary), John C. Reilly (Gershon). Gyártó: 3 arts Entertainment / Likely Story / Wild Bunch. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 108 perc. 

Az Apatow-vígjátékokat idézõ magyar cím ellenére a Pótpasi nem a mostanában különösen divatos bromance mûfaj egy újabb tipikus képviselõje, noha a szinopszis alapján akár az is lehetne. A történet fõszereplõje egy húszas éveiben járó, identitási problémákkal küzdõ irodalomtanár, aki New Yorkba költözik, hogy beindítsa írói karrierjét. Nem sok ideje jut azonban az alkotói munkára, mert fõbérlõje, az egykoron ünnepelt színpadi szerzõ bevezeti az elõkelõ, idõs nõknek társaságot biztosító „hivatalos kísérõk” világába.

A Pótpasi valójában sokkal inkább Jonathan Ames forgatókönyvíró filmje, mint a BermanPulcini rendezõpárosé (Sikersztori, Egy bébiszitter naplója). Ames, aki saját regényét adaptálta filmre, ugyanabból a receptbõl dolgozik, mint az HBO-n futó sorozatában. Az Író és kamuhõs, amelyben szintúgy egy ihlethiánnyal küzdõ fiatal író-alteregó a fõhõs, a film noir eszköztárával játszadozik el Coen-módra, megidézve egyúttal Wes Anderson filmjeinek keserédes hangulatát és vizuális világát. A Pótpasi hasonlóképpen reflektál a klasszikus romantikus fejlõdésregényekre, illetve konkrétan Fitzgerald munkásságára, de inkább a paródia, mintsem a dráma irányába mozdul el. A film ugyanakkor nélkülözi a harsány poénokat, humora – Anderson munkáihoz hasonlóan – excentrikus karaktereibõl fakad. A történet a mai New York-ban játszódik, a két fõszereplõ megjelenése, viselkedés mégis merõ anakronizmus: a Kevin Kline által alakított mentor egyszerre bigott arisztokrata és szabadelvû hedonista, míg Paul Dano fiatal írója egy ’20-as évekbõl itt ragadt gentleman és egy szexuálisan frusztrált geek keveréke. A szabadon csapongó, epizodikus szerkezetû történet a fináléra kissé szétesik – a kevesebb ezúttal is több lehet volna. Az Író és kamuhõshöz hasonlóan 25 perces sorozatként talán a Pótpasi is jobban mûködne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10816