KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Adaline varázslatos élete

Forgács Nóra Kinga

The Age of Adaline – amerikai, 2015. Rendezte: Lee Toland Krieger. Írta: J. Mills Goodloe, Salvador Paskowitz. Kép: David Lanzenberg. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Blake Lively (Adaline), Harrison Ford (William), Ellen Burstyn (Flemming), Michiel Huisman (Ellis Jones). Gyártó: Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

Kimeríthetetlen azon filmek tárháza, melyek körbejárják életidőnkhöz fűződő viszonyunkat. Rengeteg műfaj szippantotta be időélményünket bonyodalmába, romantikus konfliktus is kinőtt belőle a mozi története során. Legyen szó akár komédiáról (Az 50 első randi, Idétlen időkig), fantasyról (A Gyűrűk Ura, Twilight), sci-firől (A holnap határa) vagy melodrámáról (Az időutazó felesége, Benjamin Button különös élete), ha nem ugyanúgy éljük meg az idő múlását, akkor magányra vagyunk ítélve.

Az Adaline varázslatos életének alaphelyzete elsőre megmosolyogtató: van egy nő, aki nem öregszik, fiatal és gyönyörű marad. Bármilyen abszurd is, így nem könnyű élni. Lenni lehet, valahol az élet mellett rejtőzve, folyton menekülve. Természetesen a szerelem indítja el a változást. A filmet a Benjamin Button-sztorival rokonítja, hogy Adaline sorsa is történelmi tablóvá, ikonikus múlt századi melodrámává válhatna. Lee Toland Krieger mozijának legnagyobb problémája, hogy megússza a feladatot. A melodráma nem teljesedik ki, pedig az alapanyag kiváló, még azt a lehetőséget sem bontja ki, hogy Adaline születési dátumától, 1908. január elsejétől kezdve meséljen valamit a XX. századról. Habár felbukkan pár jelzés, a téma eredendő kötődését fotóhoz, filmhez sem sikerül igazán megmutatni, pedig ha az eleven idő tartósításáról van szó, ez kézenfekvő volna. És hiába vetődik fel egy várostörténeti szál is, Adaline varázslatos élete San Francisco épülésével sem fonódik össze. Marad a romantikus mese. A film erénye, hogy klasszikusan elegáns, ahogyan Blake Lively szépsége is. De alig ismerjük meg a szereplőket, az évszázadot, a várost és a történetet, ez megnehezíti az azonosulást. Ebben a kimért románcban lett volna ennél nagyobb potenciál is. Ott doboghatna minden képkocka mögött az a bizonyos szív, amit így viszont folyton újra kell indítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12225