KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Filmlexikon

Bővített újratermelés

Kelecsényi László

Fogalmi szócikkekkel is gazdagodott az öt éve megjelent filmlexikon új, bővített és javított kiadása.

 

Lexikonszerkesztők réme a túlontúl tájékozott használó. Miután ők éveken át gyűjtik, rendszerezik, ellenőrzik adataikat, jön egy tüzetes lapozó, s azonnal kiszúrja a hibákat, hiányokat. Elvész az impozáns mű becsülete, a suszterinas kiabál, „nincs nyelve az oroszlánnak”.

A Csala-Veress-féle, öt év után újra megjelent Filmlexikonra jócskán ráfért a bővítés és a javítás, azaz a hiányok pótlása. Használói, ha nehezen is, végül elfogadták, hogy csak 1945 utáni alkotók (de operatőrök nem) szerepelnek benne. A bővítés nemcsak az azóta méltóvá váltak, valamint a korábban érthetetlenül kimaradtak (Hartley, Iljenko, Magyar Dezső, Tarantino) címszavaira érvényes. Kőháti Zsolt mintegy 120 fogalmi szócikke valóságos nóvuma a két csillogó borítójú kötetnek. Filmműfajok, stílusok ismertetése, technikai fogalommagyarázatok teszik teljesebbé a filmgyártás és művészet világáról szerezhető tudásunkat.

Ez a lexikon is megküzd az efféle adatgyűjtések örök gondjával (hogy veszít-e vagy nyer, annak eldöntését a használóira bízzuk). Ha egy (vagy két) ember a munka felelőse, jóval nagyobb a hibalehetőség (lásd Ábel Péter korábbi két nekifutását). A munkatársak nagyobb száma elvileg biztosítékot kellene adjon a széleskörű, figyelmes – kimondani is szörnyű: hibátlan – munkának. A két főszerkesztővel együtt harminc szerző írt szócikket, életrajzot a lexikonba. A szerzők bőségének zavarától szenved a munka. A változtatás nélkül újraközölt előszó tudomásunkra hozza, hogy „az idő rövidsége nem teszi lehetővé néhány, nem kielégítően megírt címszó újraírását”. Ám az első és a második kiadás között eltelt fél évtized során a felelős szerkesztőknek időt kellett volna szakítaniuk arra, hogy igenis átfésüljék, újraírassák, legrosszabb esetben kicseréljék az alkalmatlan szócikkeket. Az még hagyján, hogy nem egységes a lexikon nyelvezete. Ekkora munkaközösség esetében illuzórikus volna ilyen követelményeket támasztani. De intimpistáskodó henyeségeknek, pletykalap színvonalú ál-életrajzoknak nincs helyük egy lexikonban, még akkor sem, ha nem a szűk filmszakma igényeit akarja kielégíteni, hanem az érdeklődő nagyközönség tájékoztatása a célja.

Zavaró aránytalanságok tarkítják a végre jobb minőségű papírra nyomtatott címszavakat. A bizonyára nagyon tehetséges, de eddig mindössze fél filmnyi életművet felmutató Gazsi Zoltán közel ugyanakkora terjedelemben szerepel, mint például Brigitte Bardot vagy Mezei Mária. A sanzonette Petula Clarkról tud a lexikon (ez rendjén van), ám a dokumentarista rendezőnőről, Shirley Clarke-ról megfeledkezik (ez egyáltalán nincs rendjén). A brit alattvalóknak adományozott főrendi címeket néha feltünteti (Sir Alec Guiness, Dame Maggie Smith), néha nem (Gielgud, Korda, Olivier). Túltengnek a latin-amerikai alkotók, míg a franciák megint a rövidebbet húzzák. Hogy a színészből rendezővé előlépő Gérard Blain vagy az egykori nouvelle vague kevésbé ismert, de fontos alakja, Jacques Rozier kimaradt, azt még a szerkesztői szempontok rovására lehet írni, de hogy a közönségfilmeket sorozatban készítő Édouard Molinarót se találni, az nem koncepció – hiba. Hiába keressük a Godard-színésznő Macha Mérilt, ugyancsak nincs nyoma a kafkai humorú forgatókönyvíró-rendezőnek, Antonín Másának sem. Majd a harmadik edícióban esetleg ők is benne lesznek? Addigra talán feltűnik végre a szerkesztőknek, hogy a zseniális Kovásznai György több mint egy évtizede nincs az élők sorában. Zavarba ejtő a kínai nevek átírása. Valami rejtélyes ok miatt a két kötetben nem a bevett (mellesleg az MTA által is elfogadott) írásmód szerint, hanem angolosan adják meg az alkotók nevét. így például A vörös cirokmező rendezőjét, Csang Ji-mut – hinnénk-e? – Zhang Yimou-ként leljük föl. A tajvani születésű híresség pedig itt Lee Ang néven szerepel, míg a legfrissebb Ki kicsodában Ang Li-ként található meg. Kinek higgyünk?

Örömet okoz, hogy megváltozott a régebbi kiadás ízléstelen külső borítója (melyen valamilyen filmkrokodil harapdálta Antonioni arcát), ám a képszerkesztő, következetlenül, 1945 előtti filmfotókat (Casablanca, Elfújta a szél) is felhasznált látványos kollázsához. A belső fényképeknek nemcsak a száma gyarapodott mintegy a másfélszeresére, a népszerű sztárok is emberközelibb arcmásukkal szemlélhetők, bár a régi színészek-újságírók focimeccsének mezében feszítő Bitskey Tiborról, Bujtor Istvánról, Tahi-Tóth Lászlóról lehetett volna frissebb fotót közölni.

Végül is bármennyi hibáját-hiányát fedezzük is föl ennek a vállalkozásnak, hosszú évekig mégis használjuk majd, ehhez a lexikonhoz nyúlunk új adatért vagy tudásunk ellenőrzéséért. Sorrendben ez az ötödik magyar filmlexikon. Castiglione Henrik és Székely Sándor 1942-es adattára után Ábel Péter nevéhez fűződik két újabb lexikonkísérlet az Akadémiai Kiadó égisze alatt (1964 és 1971-1973), és ide számítható e bővített-javított edíció 1994-es előzménye is. Vajon meddig tartozik még az álmodozások korába egy olyan komplett adattár, amely – ha nem is papírra nyomtatva, hanem CD-ROM-on – tartalmazza öt elődje minden átfésült, ellenőrzött információját?!

 

Filmlexikon, szerkesztette Csala Károly és Veress József, Totem Könyvkiadó, 1999.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2899