KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Semmihasznák

Báron György

Micisapka. Csikk a száj sarkában. És nagyon néznek – valami ilyesmit írt Esterházy Francia film címszó alatt.

Hol van már a micisapka? Ráadásul alig néznek az újabb francia filmekben: mozognak, grimaszolnak, gesztikulálnak inkább. Csak a cigarettacsikk maradt. Ezúttal két kedves párizsi csirkefogó szívja Pierre Salvadori nagyon francia filmjében. Ez az életmód, ez a tengés-lengés a Szajna-parti miliőben, a stúdiónak nevezett kis padlásszobákban, ahol színesek a falak és gomb van az ajtókon, szóval ez a spleen jellegzetesen francia. Fel-felvillan Godard és Truffaut korai remekeiben, kiteljesedik Rohmernél és Rivette-nél, akadémikus alakzatba merevedik Sautet és a nouveau naturel többi alkotójának munkáiban, majd a nyolcvanas években egy pillanatra újra fölragyog, megkésetten és fájdalmasan, Jacques Bral Éjszaka külsőben című filmjében.

Salvadori filmjének néhány jelenete Rohmerre emlékeztet: a vonzások és választások kecses játékára – csak éppen híjával Rohmer formai tökélyének, vaskemény következetességének. A férfibarátság témája Bralt idézi – ám a képsorokból és a történetből hiányzik az Éjszaka külsőben fojtott, szemérmes lírája. Salvadori minden szokott és unt fölösleget belezsúfol a filmjébe, rablást, verekedést, bosszút, ilyesmit, mintha félne attól, hogy két férfihősének lassú története önmagában érdektelen volna. Pedig lehetne több önbizalma, mert nem tehetségtelen, dacára elhibázott, eklektikus filmjének. Két remek színész áll mögötte: François Cluzet, a vérbeli franciás alkatával, és a robosztus kölyök, Guillaume Depardieu, akiről csak a neve árulja el, minő atya-fi. (Fred szerepéért César-díjat kapott. – A szerk.) Rossz hát ez a film, de csöppet sem lenne meglepő, ha alkotója egyszer jó filmmel állna elő, miként tette ezt eddig is oly sok gyöngének mutatkozott francia filmkészítő. Kiknek a jó filmjei egytől-egyig nagyon franciák voltak.

Az eredeti filmcím tömör és pontos, érzékeltet valamit a mű világából: Les Apprentis, azaz Tanulók, méginkább Tanoncok. Valakik azt képzelik, ilyen címmel nálunk film nem eladható. Így lett A felolvasónőből Ártatlan gyönyör, az Ütődöttekből Call-girl ötszázért, a Hátsó utakból Kéjnő Kaliforniába készül. Most pedig itt a legújabb jópofi cím, a Semmihasznák. Hírlik, szinkronizálják a Hamlet új verzióját: A tébolyodott sorozatgyilkos címen kerül a magyar mozikba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=326