KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két tűz között

Fáber András

Mi az érdekesebb? Ha egy emberről váratlanul kiderül, hogy mindenre elszánt titkos ügynök, vagy ha egy mindenre elszánt titkos ügynökről váratlanul kiderül, hogy ő is érző ember? Ha egy családi vígjáték kémdrámába torkoll, vagy ha egy kémdráma családi vígjátékba csap át?

James Cameron és csapata némi habozás után alkalmasint úgy döntött, hogy nem dönti el a dilemmát, így aztán filmjükben – a régi sajtó-anekdotára utalva – a kutya is megharapja a postást, és a postás is a kutyát.

Ennek megfelelően filmjük műfaji meghatározása ez lehetne: vidám családi kémdráma.

A nukleáris terrorizmus elhárításával foglalkozó szigorúan titkos kormányhivatal szuperügynökét a terminátorként már több ízben kipróbált volt osztrák bodybuilder, Arnold Schwarzenegger alakítja némi bumfordi bájjal (szerepformálási képességeit e téren már a Vörös zsaruban megcsillogtatta), kíváncsi és kalandvágyó élete párját pedig Tony Curtis lánya, Jamie Lee Curtis játssza (látszik is rajta, hogy feltehetőleg a Minden lében két kanál folytatásainak szorgalmas nézője volt gyerekkorában). A filmen mindenesetre lehet nevetni (gyakran olyankor is, ha valamelyik szereplő – természetesen a gonosz terroristák közül – felfordul; a „meghal” szó itt túl eufemisztikus volna). Már alig várjuk a werkfilmet, amelyből majd kiderül, hány ezer vaktölténypatron és hány hektó marhavér fogyott el a forgatás során, a zsöllyéből nézve azonban a pirotechnikusok és a kaszkadőr-csoport munkája illúziót keltő. „Embert is öltél?” – kérdezi az ara. „Azok mind gonoszak voltak” – felel a férj. Mit mondhatunk erre? Talán azt, amit a filmben feltűnő egyik teherautó oldalán (így, magyarul) a felirat: „EZ VAN”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=753