KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dicsőségre ítélve

Báron György

 

Míg az új-hollywoodi rendezők legtöbbje csillogóan modernnek tetsző filmes köntösben tálalja fel a tűnt idők álomgyárának mozisablonjait, Hal Ashby nem vádolható ilyesfajta szemfényvesztéssel. Nála az ős-konzervatív tartalom tisztesen konzervatív filmes stílusban jelenik meg. Az ő filmjeiben nincs csalás és ámítás: nála a banális történet, a suta dialógus, a szabvány-fordulat, a gyermeteg világkép sokkal könnyebben tettenérhető, mint a hatvanas évek filmnyelvi újításaiból bőven merítő társainál.

A Hazatérés után most erről győz meg két évvel korábbi filmje, a Dicsőségre ítélve is. Ez egy szabályos életrajztörténet, amely az ismert amerikai folk-énekes, Woody Guthrie életének egy szakaszát dolgozza fel. Tempós lassúsággal íródik a vászonra a két és fél órás életrajz; folk-rajongó legyen a talpán, akit leköt. Hosszú negyedórákig nem történik semmi, s ha mégis, csupán egy-egy alkotói tézist illusztrálandó. Olyasfajta bölcsességeket, mint: a becsület többet ér a pénznél, gazdag és szegény nem érthet szót egymással, a család és a munka ellentétbe kerülhet stb. A „becsületes művészsors” sémáit elősoroló filmes nagyepika ily módon a vasárnapi iskola és egy alapfokú politikai szeminárium szellemét vegyíti, arányosan.

Ashby védelmére annyi mégis felhozható, hogy ez a film kevésbé édeskés, mint a Hazatérés, képi világa is egységesebb. Ha nem tudnánk, hogy ez a korábbi filmje, még némi alkotói fejlődést is nyugtázhatnánk. Így azonban Hal Ashby rendezői visszafejlődésének folyamatáról kapunk látleletet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7729