KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Evan, a minden6ó

Csillag Márton

Evan Almighty – amerikai, 2007. Rendezte: Tom Shadyac. Írta: Stve Oedekerk. Kép: Ian Baker. Zene: John Debney. Szereplők: Steve Carell (Evan), Morgan Freeman (Isten), Lauren Graham (Joan), John Goodman (Long). Gyártó: Universal Pictures / Columbia Pictures / Spyglass Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Egy sikeres vígjátékrendező körülbelül annyit ér kedvenc színésze nélkül, mint egy folytatás folytatnivaló nélkül. A négy évvel ezelőtt készült A Minden6ó egyfilmes poénja elegendő volt arra, hogy Jim Carrey különleges mozgáskultúrája és a legmodernebb digitális trükk-folyam bő másfél óra erejéig egymásra találjon, és megmutassák az ezredforduló emberének, hogyan festene ma, ha valakinek minden kívánsága valóra válhatna. Tom Shadyac rendező a tőle megszokott ízléstelen eleganciával (Ace Ventura, Bölcsek kövére) hozta is a családi vígjátékoktól elvárható vonós aláfestést és plasztikus cselekménybonyolítást, ám A Minden6ó összességében inkább volt nevezhető a gumiarcú színész jutalomjátékának, mint a téma kivesézésének.

Az új főhőst (Steve Carell) bevezető, de továbbra is a régi Istennel (Morgan Freeman) operáló folytatás sok tekintetben elmarad elődjétől: emberfeletti hatalom gyakorlása helyett emberfeletti erőfeszítést kíván meg a címszereplőtől, az elpotyogtatott madárkakák verbális viccekhez viszonyított aránya siralmas, és az egész cselekmény olyan olcsó környezetvédő közhelykeretbe van csomagolva, hogy attól még az Összekutyulva alkotói is elszégyellnék magukat. A tisztánlátás kedvéért: Evan Baxter egykori tévés műsorvezető, akit frissen neveztek ki kongresszusi képviselővé, ezért családjával együtt Washington egyik csendes elővárosába költözik. Szeretné szépen lassan teljesíteni választási ígéretét, azaz „megváltoztatni a világot”, de ebben látszólag akadályozza őt Isten, aki arra kényszeríti, hogy Noé mintájára bárkát építsen, majd egy költséges 3D-animációs jelenetsor végére megleckéztesse a rosszakat, és egy kicsivel hozzájáruljon egy jobb világ építéséhez. A címszereplő Carell becsületére váljon, hogy a szirupos dramaturgia és az egyre borzosabb jelmezek súlya alatt is játszik az arca és a hangja, és bár egy-két nemzeti parkot igen, magát a filmet már nem tudja megmenteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9088