KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anna bekattanva

Vajda Judit

Caótica Ana – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Mario Montero. Zene: Jocelyn Pook. Szereplők: Charlotte Rampling (Justine), Bebe (Linda), Nicolas Cazalé (Said), Raúl Pena (Lucas), Manuela Vellés (Ana), Asier Newman (Anglo). Gyártó: Alicia Produce / Sogecine S.A. / Volcano Films. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 118 perc.

 

Julio Medem, Az északi sarkkör szerelmesei és a Szex és Lucia baszk rendezője újabb költői látomással jelentkezett. A rendhagyó szerelmi történetek után ezúttal univerzálisabb témához nyúlt. Főhőséül megint egy fiatal nőt választott – Anát azonban a szerelem misztériumánál sokkal egyetemesebb misztériumok érintik meg. Ismét elvarázsolt, álomszerű világban járunk, melyben művészet, tudomány, politika, vallás, szerelem, halál, misztikum és transzcendens keveredik. Sokféle helyszínt bejárunk Ibizától New Yorkig, miközben hősnőnk külseje többször megváltozik, egyre drasztikusabban. Az eredeti címben szereplő káosz mégsem kívül van, hanem belső: a lány tudatának, illetve tudatalattijának mélyén található.

Anát, a tehetséges spanyol festőnőt egy nap felkarolja egy francia mecénásnő és meghívja madridi villájába, ami afféle művésztelepként működik, ahol azután egy Szaharából származó fiúval, illetve egy regresszív hipnózist alkalmazó pszichológussal való találkozás minden racionalitást felborít. Az eseményeknek emellett nyugtalanító zöngét ad a vészjósló prológus és az, hogy az Anna bekattanva cselekménye egy visszaszámlálásra van felfűzve. Csupán a mű harmadánál derül ki, hogy a csökkenő számsor nem visszaszámlálás, hanem visszaszámolás – ennek üteme a film során egyre lassul, a számok egyre hosszabb részeket választanak el egymástól, melyek közt a végére szinte a koherencia is megszűnik, mintha egy szkeccsfilm epizódjait néznénk.

Medem munkája filmnyelvileg is igen érdekes: az Anában lévő káoszt úgy jeleníti meg, hogy a filmen kívül több más médiumot is használ. Komoly szerepet kap a videokép, a festmények, az ezekből összeálló animációs betétek, a fotók, a tévéképernyő, a makrofelvételek. Ezekből épül fel a film összetett világa, ami ennek és a dramaturgiai huszárvágásainak, a hirtelen felbukkanó-eltűnő-újra megjelenő karaktereknek köszönhetően akár ugyanolyan kaotikus is lehetne, mint a főhősnő pszichéje és emlékei – ám egységes stílusa és látásmódja, valamint a filmen végigvonuló beszédes motívumok, szimbólumok szorosan összetartják.

Medem ugyanazt akarja mondani, amit egyes vallások – ahogy az itt és mostban benne van az örök, úgy egyetlen nőben is ott lehet minden: a történelem évezredeinek, az emberi szenvedésnek a folytonossága. Az Anna bekattanva ugyanolyan megindító és megejtő, mintha egyetlen év sem telt volna el a rendező korábbi munkáinak elkészítése óta. Ne próbáljuk meg szabályosan levezetni, megérteni, csak érezni, és akkor tökéletesen működni fog.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9549