KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A támadás

Pápai Zsolt

The Offence – brit–amerikai, 1972. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Sean Connery, Trevor Howard, Ian Bannen. Forgalmazó: Fantasy Film. 112 perc.

 

Az európai film szubjektív ábrázolás frontján elért eredményei már a hatvanas évek derekától inspirálták a hollywoodi alkotókat, akik, jóllehet csak ritkán közelítették meg Resnais vagy Fellini radikalizmusát, számos szép sikert értek el. Mazursky (Alex Csodaországban), Pakula (Klute) vagy Altman (Képek) mellett többször Sidney Lumet is a szubjektív ábrázolással kísérletezett a pályája elején. A zálogos vagy kivált A támadás (alternatív hazai címén: Az igazság ereje) elkészítését például efféle szándékok motiválták.

A mesterien szerkesztett, vad időugrásokkal teli kamaradráma a több évtizedes szolgálat alatt látott szörnyűségek hatására összeroppanó, és egy gyanúsított kihallgatásán gyilkossá váló Johnson nyomozóról szól. Első blikkre A támadás jórészt nem tudattartalmakat mutat be, és csupán a történet különböző pontjain fel-felvillanó villanásnyi snittek tekinthetők szubjektíveknek. Makrofelvételeket látunk virágokról, továbbá kikötözött, felakasztott, megcsonkított testeket gyors egymásutánban – ezeket a képeket leszámítva minden jelenet a főszereplő tudatán kívül játszódik.

Másfelől viszont a teljes film a főszereplő tudatának termékeként szemlélhető, magyarán Johnson a gyilkosságot is fantáziálásaiban követi el. Ezt a közelítést támogatják meg a kettős expozícióval készült – lassított – felvételek a nyitányban; a gyilkosság körülményeit felvázoló képsorokat egy vallatólámpa fotójára fényképezték rá, csakhogy a vallatólámpa műtőlámpa is lehet – azaz értelmezhető a jelenetsor egy kórházi ágyon fekvő, netán altatás közben lévő beteg víziójaként is.

A támadás tudatfilmként kezelése mellett szól néhány további megoldás. A Gordon Willis operatőr munkáinak hatását jelző alulexponált felvételek azt a benyomást keltik, mintha egy kusza pszichében kutakodnának az alkotók (a képeken sokszor alig látni valamit); továbbá az álmok, víziók irracionális világának képzetét ébreszti a nézőben az az egyszerű fogás, hogy a rendező gyakran adós marad alapvető emberi reakciók bemutatásával (társai például szinte természetesnek veszik, hogy Johnson gyilkol, és egyetlen szóval nem faggatják indítékairól).

A támadás embertpróbáló utazásra invitál egy zűrűs pszichébe. Nem ez Sidney Lumet legjobb filmje, de művészi értelemben az egyik legambiciózusabb.

Extrák: Filmográfiák és előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9777