KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az időutazó felesége

Sepsi László

The Time Traveller’s Wife – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Audrey Niffenegger regényéből Bruce Joel Rubin. Kép: Florian Ballhouse, Mychael Danna. Szereplők: Eric Bana (DeTamble), Rachel McAdams (Clare), Arliss Howard (Richard), Ron Livingstone (Gomez). Gyártó: New Line Cinema / Plan B Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 107 perc.

 

Legyen szó összezilált kronológiával operáló apró remekművekről, mint az All The Days Before Tomorrow, vagy a melodrámát science fictionnel vegyítő kultikus alkotásokról, mint az Egy csodálatos elme örök ragyogása, az idő, a szerelem és a legszebb pillanatok megörökíthetetlenségének problémacsoportja kétségkívül az egyik legnépszerűbb mozgóképes téma. Az Audrey Niffenegger azonos című regényéből készült Az időutazó felesége a fentebb felsorolt, kísérletezőbb alkotásokkal szemben a tematika midcult verzióját kínálja, ahol a melodrámai alapkonfliktus – hasonlóan például a legutóbbi Fincher-opuszhoz – a párkapcsolat férfitagjának sajátos defektusából fakad: ha stresszhelyzetbe kerül, Henry DeTamble (többek között a stresszre szintén érzékeny Bruce Banner/Hulk szerepében is látott Eric Bana) egy genetikai elváltozásnak köszönhetően random időtartamot ugrik vissza vagy előre az időben. Mindez természetesen nagyban megnehezíti a normális családi és érzelmi élet kialakítását, kiváltképp annak tükrében, hogy az időutazás képessége öröklődik is.

Robert Schwentke – szemben az időutazást szubjektivizált tudatfolyamként ábrázoló Kurt VonnegutGeorge Roy Hill párossal, Alain Resnais-vel vagy éppen Michel Gondry-val – nem enged a téma által tálcán kínált lehetőségnek: mozija nem csúszik át az emlékezet és a fotografikus rögzítés különös viszonyának taglalásába. Az időutazó felesége mindvégig finom humorral átszőtt, könnyes románc marad, óvatosan kikerülve az időutazás motívuma által felvetett filozófiai problémákat. Gondolkodásmódja egy helyen mégis összekapcsolódik elődeiével: a valóságot most is megváltoztathatatlan filmszalagként láthatjuk, melyen ugyan lehetséges az utazás előre vagy hátra, de hőse saját életének is csak kívülálló nézője, annak lehetősége nélkül, hogy érdemben változtasson az olykor előre kikémlelt, vég nélkül pergő kockák tartalmán.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9901