KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy család

Tüske Zsuzsanna

En familie – dán, 2010. Rendezte: Pernille Fischer Christensen. Írta: Pernille Fischer Christensen, Kim Fupz Aakeson. Kép: Jakob Ihre. Zene:. Szereplők: Johan Philip Asbaek (Peter), Jesper Christensen (Rikard), Lene Maria Christensen (Ditte), Anne Louise Hassing (Sanne). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Grant Film. Feliratos. 102 perc.

Ha hétköznapi viseletbe öltöztetett melodrámáról van szó, Dánia továbbra is élen jár – erejét alapvetően abból nyeri, hogy a látszólag hasonló elemekből felépített, folyamatosan bővülő filmcsoport esetében a homogenitás elsősorban az alkotók jóízlésében, sokarcúságában és tehetségében mutatkozik meg. A műfajt eddig csupán három nagyjátékfilmmel képviselő, író-rendező Pernille Fisher Christensen a szerelemre éhes nő és a magányos transzvesztita (Szappanopera), valamint a derűlátó tánctanárnő és a priusztól sújtott villanyszerelő (Táncosok) némileg könnyedebb hangvételű románcával a feloldhatatlannak tűnő ellentétekre épülő szerelem motívumát jelölte ki fő irányvonalként. Legújabb alkotásában több sorsot és jóval súlyosabb problémákat mozgat: ezúttal egy egész család kálváriáját dolgozza fel.

A nagy múltú pékdinasztia élén álló és tradícióit szigorúan őrző Rikard Rheinwald-ot hosszú és fájdalmas rákkezelés után gyógyultnak nyilvánítják, ezzel egyidőben lánya két, egymással harcban álló hírt kap: egy nemvárt terhességét, valamint visszautasíthatatlan ajánlatot egy New York-i művészeti galéria vezetésére. Dittének és barátjának először a karrierépítés és a családalapítás váratlan lehetősége között kell döntenie, majd Rikard hirtelen rosszulléte, és egy új, megrázó diagnózis nyomán további, súlyos áldozatok meghozatala vár rájuk, amelyek árán a családi egység ugyan látszólag fennmaradna, lélekölő hatásuk azonban majdnem olyan súlyos, mint a ráké.

A cselekmény kidolgozása tekintetében Christensen ezúttal is legalább annyi alázatot tanúsít a műfajjal szemben, mint kőkemény hőse a családi hagyományok fenntartásáért, mértéktartó stílusának köszönhetően pedig a mindennapi élet tragédiái sokszor csak jelzésszerű, finom mozzanatok képében követik egymást, míg a végszóban egyetlen apró gesztus fel nem old minden fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10559