KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hideghegy

Takács Ferenc

 

Minghella filmje eposzi léptéket alkalmaz és eposzi mértékkel mér: nem csupán terjedelme (majdnem két és fél óra a vetítés) és helyszínei (úgy fél földrészre való a tizenkilencedik századi amerikai tájból), hanem tárgyválasztása és előadásmódja is homéroszi.

A tárgy – az Iliász óta kötelező módon – a közösséget egyetemesen érintő súlyos esemény, amelynek élet-halál a tétje: azaz a háború. Polgárháborús történetet látunk, Észak és Dél harcát: a háború itt a pusztítás vak és közönyös mechanizmusa, megállíthatatlan gépezet. Egyben metafizikai jelkép, mégpedig rész-az-egész-helyett alapon: a vágyak és sorsok iránt teljességgel közönyös Természet, a céltalanul őrlő Idő szinekdochéja. Mindezt a film igazi eposz módjára, rezzenetlen nyugalommal és hűvös tárgyilagossággal ábrázolja.

A rokonszenv viszont a személyes sorsé, a boldogságát kereső, a kollektív gépezet szorításából menekülő egyéné. Egy déli katona történetét követjük, először visszapillantásokban, később egyenesbe váltó filmelbeszélésként: hogyan vonul hadba a falusi legény, miféle szörnyűségeket él túl, hogyan ássa ki magát hullahegyek és a föld alól, hogyan marad súlyos sebesülése ellenére életben, s hogyan szökik meg, s jut végül haza a Hideghegy tövében fekvő falujába, szerelméhez, a falu lelkészének árván maradt lányához, akivel végre egyesülhet a boldogságban, ha csupán egy röpke pillanatra is. Ez a történet – ha tovább faggatjuk értelmező hasonlatunkat, a homéroszi hőskölteményt – a közösség helyett inkább az egyéné, a Trója alól haza induló Odüsszeuszé, aki a halottak birodalmát is megjárva, s végül minden akadályt legyőzve hazajut Pénelopéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1843