KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tiresia

Vincze Teréz

 

A francia Bertrand Bonello filmjét látva először azon lepődöm meg, hogy nem szerepel a címében a fantom szó. Leginkább ugyanis az utóbbi években a Titanic Fesztivál éjszakai sávjában nyomuló fantomokkal látszik rokonságot tartani. Itt volt például 2001-ben a lisszaboni Joao Pedro Rodriguez A fantom című filmje, mely emlékezetes hatást tett mindazokra, aki egyáltalán végig tudták nézni. 2002-ben azután a francia Jean-Paul Civeyrac Fantomok című darabjában szembesülhettünk a szerelem és művészet sötét árnyaival a nézhetetlenség határán egyensúlyozva. Nos, hasonló dolgok várnak itt is ránk: sötét szenvedélyek, némi aberrációval keveredő indulatok, az új színt pedig (a sok mélykék és fekete mellett) a görög mitológia és a keresztény szimbolika felbukkanása jelenti.

Terranova, az esztétikai tökéletesség iránt kielégíthetetlenül vágyakozó széplélek Tiresiában, a brazil transzvesztitában véli megtestesülni ideáljait, úgyhogy elrabolja a Párizsban illegálisan dolgozó prostituáltat. Egy fészerben tartja fogva, ahol azonban – minthogy női hormonok szedésére nincs lehetősége – Tiresia lassan kezdi visszanyerni férfias vonásait. A nőies szépséggel együtt az ideák is tova röppennek, úgyhogy a biológiai ronccsá változó Tiresia megvakítva, az árokparton végzi. Egy néma lány fogadja be immáron vak jóssá (lásd Teiresziasz) és férfivé változott hősünket, kihez messzeföldről is jönnek jóslatért az emberek. Az orákulum működését az egyház azonban nem nézi jó szemmel, úgyhogy Tiresia megint csak az árokparton végzi, ezúttal holtan.

A Tiresia nagy francia elődöket is megidéz halványan (köztük főként Bressont), s habár néha nehezen igazodunk ki a filmen és a művészet túlzott akarása is zavaró némileg, azért van az egészben valami szépség, érzék és értelem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2165