KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Bergman-leltár

• Kubiszyn Viktor: A Névtelen Ember Eastwood, a desperado
• Nevelős Zoltán: A Magnum erejével Piszkos Harry-verziók
• N. N.: Eastwood, a zsaru
• Géczi Zoltán: Időn túli karrier Eastwood estéje
• Jaksity György: A társasági lény A vállalat
• Mihancsik Zsófia: Világok harca Globál-dokumentumok
• Pápai Zsolt: Bolond Pierrot Hollywoodba megy Az Álomgyár lázadói
• N. N.: Paul Schrader
• Teszár Dávid: Tokió sötétben Shinya Tsukamoto
MAGYAR MŰHELY
• Kemény György: A szememen át Kovásznai György filmfestményei
• Schreiber András: Egy boldog ember Káldy-körkép
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Smink nélkül Kultúra a képernyőn

• Bársony Éva: Pornó és mártírium Berlin
• Karátson Gábor: Örökbefogadott filmek Belső-Ázsiai mozgókép
MULTIMÉDIA
• Sebő Ferenc: Az akció vége Half-Life 2
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Egyszeregy 5x2
• Vaskó Péter: Tőrbe csalva A Repülő Tőrök Klánja
• Bayer Antal: Moebius a vadnyugaton Blueberry
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Mint egy angyal
• Győrffy Iván: Genezis
• Vízer Balázs: 36
• Vaskó Péter: Constantine, a démonvadász
• Vajda Judit: Kacsaszezon
• Köves Gábor: A titkos ajtó
• Strommer Nóra: Japán szerető
• Ardai Zoltán: Hiúság vására
• Bori Erzsébet: Egy mukkot se!

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ősszel a tengernél

Loránd Gábor

 

Prévert és Carné lehangoló, esőáztatta párizsi utcaköveinek felidézése adja meg az alaphangulatát Gubenko érdekes filmjének. A történet színtere s ideje: utószezon a Krímben, ahol semmi sem emlékeztet az általunk elképzelt, netán látott képre, – azaz nincsenek friss szélben hajladozó örökzöld növények, nincs fehér tarajos kék tenger, de nap és vidám nyaralók sincsenek. Van ezzel szemben egy nem túl barátságos szanatóriumi épület, ahol a berepdeső galambok reggelizni sem hagyják az üdülőket; van néhány unatkozó beutalt; egy ütődött, de lelkes kultúros; egy szimpatikus, kicsit kedélybeteg, az ingerszegény környezetben magányos szerelmespár; valamint egy panoptikumba illő, szenilis kultúrbarát, aki nagy virágcsokorral hol Tolsztoj, hol Puskin, hol más tekintélyek nyomát kutatja.

Furcsa „nyaralási” film, kétségtelenül. Görbe tükör kívánna lenni, elgondolkoztató torzképekkel, fricskákkal. Ebbéli igyekezeteiben néha túllő a célon: az Olaszországot megjárt traktoros például Pentagonnak nevezi a Vatikánt buzgó műveletlenségében. Gubenko leegyszerűsíti a képleteket; sokszínűbbek, összetettebbek az emberek, mint itt a vásznon. Az igazán jó karikatúra több, mint kifigurázás. A rendezői érzékenység pedig csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6925