KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Bori Erzsébet: Cigányutak Roma-dokumentum
• Örkény Antal: Cigány film vagy roma film? Dallastól a Nyóckerig
• Varró Szilvia: Romák a képernyőn Sötét hírek
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Táncórák és ütlegek Böszörményi és a cenzúra
• Muhi Klára: Hogy fut ki alólunk egy világ Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Hungler Tímea: Nem vagyunk szentek Beszélgetés Gárdos Péterrel

• Pápai Zsolt: Mozgókép-kalligráfia Martin Scorsese portréjához
• Kubiszyn Viktor: Bekattanva Taxisofőr
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Rémálom luxuskivitelben Sin City
• Kovács Marcell: Bűnös városok A Gotham–Sin City tengely
• Kubiszyn Viktor: A repülés művészete Galaxis útikalauz stopposoknak
• Köllő Killa: Címszavak a világmindenségből Útikalauz-változatok
TITANIC
• Varró Attila: Elveszett ártatlanság Titanic: anime a fedélzeten
• Vágvölgyi B. András: Ex Oriente: luxus

• Trosin Alekszandr: A gödörből Orosz filmipar
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A függetlenfilmezés diszkrét bája Székesfehérvár
DVD
• Gelencsér Gábor: Persona grata Bergman-filmek DVD-n

• Bíró Yvette: Bergman tánca Sarabande
KRITIKA
• Kolozsi László: Egészség-ügy Üvegfal
• Kárpáti György: Dupla dogma Még egy csók
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Pofonok földje
• Bori Erzsébet: Testvéred feleségét…
• Köves Gábor: A Richard Nixon-merénylet
• Földes András: Edukators
• Köves Gábor: Boogeyman
• Vajda Judit: Tangó és tulipán
• Vízer Balázs: Mennyei királyság
• Kárpáti György: Zöld határ
• Pápai Zsolt: Hitler titkárnője

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titokzatos társulat

Zalán Márk

Magnifica presenza – olasz, 2012. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Ferzan Ozpetek és Federica Pontremoli. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Elio Germano (Pietro), Paola Minaccioni (Maria), Beppe Fiorello (Filippo), Margherita Buy (Lea) Gyártó: Fandango / Faros Films. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 105 perc.

Ferzan Ozpetek a kortárs európai művészfilm egyik, váltakozó színvonalú alkotásokat felmutató, ám tagadhatatlanul legismertebb és legkedveltebb alakja. Ugyancsak népszerű kollégáihoz (Almodóvar, Ozon) hasonlóan két-háromévente jelentkezik új filmmel, melyek rendre bekerülnek a különféle európai filmfesztiválok és art mozik vetítési programjaiba. A török származású olasz rendező sikere leginkább megbízhatóságában, az általa preferált témák és motívumok állandó újrafogalmazásában rejlik: a múltban történt események összefonódása a jelennel, a családi, párkapcsolati nehézségek, a másság elfogadása mind-mind szerves tartozékai Ozpetek munkásságának, és nincs ez másképp legújabb, kísértettörténetbe ágyazott vígjátékában sem.

A pékségben dolgozó, színészi ambícióit egy pillanatra sem tagadó ifjú Pietro új lakásba költözik Rómában. Egyedül töltött napjainak unalmát csak unokatestvére, illetve otthonának szokatlan „lakói” törik meg. Pietro egy második világháború alatt működő színésztársulat tagjainak szellemével találkozik, akik arra kérik a rémült fiatalembert, hogy találja meg a legnagyobb élő olasz színésznőt, mialatt ők profi színészt igyekeznek faragni belőle. A film alapötlete stabil támaszt nyújt számtalan humoros szituáció kidolgozásához, melyekről a rendező ugyan nem feledkezik meg, azonban színészeinek eltúlzott alakításai és a szájukba adott erőltetett viccek sokat rontanak a komikusnak szánt jeleneteken. Hasonlóképp gyengítik a hatást a történetvezetés kidolgozatlan, gyakran nevetséges pillanatai. Nem világos, hogy a társulat tagjai miért épp Pietro segítségét kérik, ahogy az sem, hogy miért csak a film legvégén döbbennek rá, hogy haláluk óta közel hetven év telt el? A történelmi eseményekről pedig miért az interneten tájékozódnak? Ozpetek műve kedves, könnyed darab, azonban biztosan állítható, hogy sem ma, sem évtizedek múltán nem fogják a rendező kiemelkedő munkái közé sorolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11226