KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Bori Erzsébet: Cigányutak Roma-dokumentum
• Örkény Antal: Cigány film vagy roma film? Dallastól a Nyóckerig
• Varró Szilvia: Romák a képernyőn Sötét hírek
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Táncórák és ütlegek Böszörményi és a cenzúra
• Muhi Klára: Hogy fut ki alólunk egy világ Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Hungler Tímea: Nem vagyunk szentek Beszélgetés Gárdos Péterrel

• Pápai Zsolt: Mozgókép-kalligráfia Martin Scorsese portréjához
• Kubiszyn Viktor: Bekattanva Taxisofőr
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Rémálom luxuskivitelben Sin City
• Kovács Marcell: Bűnös városok A Gotham–Sin City tengely
• Kubiszyn Viktor: A repülés művészete Galaxis útikalauz stopposoknak
• Köllő Killa: Címszavak a világmindenségből Útikalauz-változatok
TITANIC
• Varró Attila: Elveszett ártatlanság Titanic: anime a fedélzeten
• Vágvölgyi B. András: Ex Oriente: luxus

• Trosin Alekszandr: A gödörből Orosz filmipar
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A függetlenfilmezés diszkrét bája Székesfehérvár
DVD
• Gelencsér Gábor: Persona grata Bergman-filmek DVD-n

• Bíró Yvette: Bergman tánca Sarabande
KRITIKA
• Kolozsi László: Egészség-ügy Üvegfal
• Kárpáti György: Dupla dogma Még egy csók
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Pofonok földje
• Bori Erzsébet: Testvéred feleségét…
• Köves Gábor: A Richard Nixon-merénylet
• Földes András: Edukators
• Köves Gábor: Boogeyman
• Vajda Judit: Tangó és tulipán
• Vízer Balázs: Mennyei királyság
• Kárpáti György: Zöld határ
• Pápai Zsolt: Hitler titkárnője

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyílt tengeren

Vaskó Péter

 

Töredelmesen be kell vallanom, én a cápás filmekben a cápáknak drukkolok. Az emberrel szemben ugyanis tökéletesen logikusan és demokratikusan működnek: ha éhesek, esznek, és áldozataik esetében nem tesznek különbséget nem, kor és bőrszín között.

A cápás filmek mozgatórugója abból a szorongásunkból ered, hogy pocsék rosszul mozgunk a vízben, és itt előfordulhat, hogy a táplálékláncban hátrasorolódunk pár hellyel. Mivel roppant kényesek vagyunk arra, hogy az egész világ kényelmes játszóterünkként szolgáljon, dühösek vagyunk a cápákra, akik időnként kiszelektálják a bénázókat a vízből.

Éppúgy, mint a jelen filmben, ahol két menedzserbeteg fiatal indul tengerparti vakációra, laptoppal és mobillal felszerelve persze, hogy teljes kikapcsolódásról azért ne lehessen szó. A workoholic páros futtatja a rutin turista-programot, séta, fényképezés, tintahal-vacsora, de estére már sejtjük, döglött az egész: „ma ne, ma fáradt vagyok”. Mivel keményen dolgoznak rajta, hogy kipihenjék magukat, másnapra csoportos búvártúrára indulnak. Irány a nyílt víz: mosoly az arcokon, jópofa kísérők, kék víz, napsütés, színes halacskák, vidám brosúra-boldogság. Egészen a búvárkodásból való felmerülésig. A fiatal középvezető párt ugyanis némi adminisztrációs baki miatt a túrahajó ottfelejtette az óceán közepén, az idő múltával pedig fogy a remény és sokasodnak az uszonyok.

A Nyílt tengeren alkotói kemény fába vágták a fejszéjüket, amikor ultra-low büdzséből, videóra próbáltak amolyan indy cápás filmet forgatni. Mivel nem volt pénzük bazi nagy gumicápára, mint Spielbergnek, sem költséges trükkökre, a film nagy részében vízen lebegő beszélő fejeket látunk. A cápátlan suspense működik is egy darabig, némi konfliktus is elindul: önvád és rövid veszekedés a semmi közepén, egy kis kiabálás és riadt pacsálás, de aztán a monokróm, kék minimalizmusban ez is, az is elhal, míg végül a film némileg tanácstalanul véget ér.

Az „igaz történet alapján” kitétel talán erre is utal: rövid példázat arról, hogy a trendi rutinból, a kényelmességből kiesve így halunk meg: értelmetlenül, ostobán, bénán, süketen és hősietlenül, az életvágyat akkor visszanyerve, amikor már késő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1829