KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Bori Erzsébet: Cigányutak Roma-dokumentum
• Örkény Antal: Cigány film vagy roma film? Dallastól a Nyóckerig
• Varró Szilvia: Romák a képernyőn Sötét hírek
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Táncórák és ütlegek Böszörményi és a cenzúra
• Muhi Klára: Hogy fut ki alólunk egy világ Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Hungler Tímea: Nem vagyunk szentek Beszélgetés Gárdos Péterrel

• Pápai Zsolt: Mozgókép-kalligráfia Martin Scorsese portréjához
• Kubiszyn Viktor: Bekattanva Taxisofőr
KULTUSZMOZI
• Géczi Zoltán: Rémálom luxuskivitelben Sin City
• Kovács Marcell: Bűnös városok A Gotham–Sin City tengely
• Kubiszyn Viktor: A repülés művészete Galaxis útikalauz stopposoknak
• Köllő Killa: Címszavak a világmindenségből Útikalauz-változatok
TITANIC
• Varró Attila: Elveszett ártatlanság Titanic: anime a fedélzeten
• Vágvölgyi B. András: Ex Oriente: luxus

• Trosin Alekszandr: A gödörből Orosz filmipar
FESZTIVÁL
• Schreiber András: A függetlenfilmezés diszkrét bája Székesfehérvár
DVD
• Gelencsér Gábor: Persona grata Bergman-filmek DVD-n

• Bíró Yvette: Bergman tánca Sarabande
KRITIKA
• Kolozsi László: Egészség-ügy Üvegfal
• Kárpáti György: Dupla dogma Még egy csók
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Pofonok földje
• Bori Erzsébet: Testvéred feleségét…
• Köves Gábor: A Richard Nixon-merénylet
• Földes András: Edukators
• Köves Gábor: Boogeyman
• Vajda Judit: Tangó és tulipán
• Vízer Balázs: Mennyei királyság
• Kárpáti György: Zöld határ
• Pápai Zsolt: Hitler titkárnője

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fül

Fáber András

 

Sosem fogjuk megtudni, mit érezhették szerencsésebb sorsú országok polgárai, amikor először rácsodálkoztak a kelet-európai (magukat kommunistának, szocialistának, népinek nevező) diktatúrákban élő emberek sorsára. Ez jobbára műalkotások közvetítésével vált lehetővé, s tudvalevőleg sem az irodalom, sem a film nem közvetít íze-ket-szagokat. Pedig micsoda állott kelkáposztafőzelék-illata tudott lenni egy-egy hátsó traktusnak, hogy csúszott a Terv-cigaretta füstje mellé a fél deci rum! S mindezekhez vegyük hozzá a rettegés, a megaláztatás jellegzetes, eltéveszthetetlen kipárolgását, és akkor megkapjuk azt a minden, húsz évesnél idősebb kelet-európai állampolgár számára ismerős atmoszférát, melyet hitelesen, noha a kor uralkodó ízlés-áramlatainak megfelelő didakszissal tár elénk Karel Kachyna sokáig betiltott filmje a hatvanas évek végéről. A film a látlelet, a szatíra és a mítosz elemeit keveri össze változó arányban, s csak sajnálhatjuk, hogy több mint húsz évet kellett várnia igazi bemutatójára, eszközei ugyanis időközben kissé elavultak, megfakultak. A legnagyobb kár az első negyvenöt percet érte, melyet (egy lakásbeli rövidzárlat ürügyén) imbolygó, kísérteties árnyvilágban tölt el a két főszereplő: a férfi, aki nem tudja, hogy reggelre elviszik-e vagy előléptetik, s a felesége, aki feszültségeit és elhanyagoltságát rossz szeszekkel csillapítja. A néző szeme elszokott a fekete-fehér látványtól, mint ahogyan kissé idegenül szemléljük a filmet átszövő „elvtársias” mulatozás lidérces vízióját is. A tegnapi mumusokat kissé tegnapias felfogásban ábrázoló film jobb sorsot érdemelt volna. Igencsak hamar hajlamosak vagyunk elfelejteni a nemrég még rettegett, mindenható füleket, kezeket, gólem-léptű (és -beszédű), váratlanul ledőlt bálványokat. Bizonyos szempontból kár. Kár a témáért is (a lehallgatók és lehallgatónak lidérces egymásrautaltsága), mely beckett-i tollért kiált. Kár értünk is, a félig élt életünkért és a félig érvényes művészetünkért. Hess, madár!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4769