KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Varázslótanonc

Sepsi László

 

The Sorcerer's Apprentice­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Trevor Rabin. Szereplők: Nicolas Cage (Balthazar), Jay Baruchel (Dave), Alfred Molina (Horvath), Monica Bellucci (Veronica). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 103 perc.

 

A Jon TurteltaubNicolas Cage páros A nemzet aranya-széria kalandfilmjei után továbbevezett a családbarát zsánerek tengerén, hogy ezúttal az ifjúsági fantasy napjainkban meglehetősen piacképes műfajánál horgonyozzanak le. Habár Turteltaub nem először céloz fiatalabb közönséget – lásd a Három kicsi nindzsa vagy a Bruce Willis-szel forgatott A kölyök példáját –, legfrissebb munkája könnyen felejthető varázspálca-villanás a Harry Potter-klónokkal zsúfolt fantasy-piacon.

Annak ellenére, hogy felmutatja a kortársai által már jól bejáratott olyan motívumokat, mint a Tesla-transzformátorok képviselte fizika és a plazmalövedékben felszikrázó, kínosan racionalizált mágia határvidékén tengődő főhős (lásd még A villámtolvaj a hétköznapi Amerika és az Olümposz között lavírozó kamaszát), vagy a digitális technikával létrehozott, alaktalan végső antagonista, A varázslótanonc képtelen megteremteni a zsáner által megkövetelt epikus ívet. Mint azt a félresikerült intró is mutatja, Turteltaub rendezése minduntalan megbicsaklik, ha a Merlinig visszavezetett máguskonfliktus ecsetelésére kerül a sor, s ezt sem az esetenként bevetett önirónia, sem pedig a szintén bejáratott sémák szerint működő, megduplázott szerelmi szál nem képes elfedni. A varázslótanonc egy olyan mese, melynek készítői éppen a mesemondás és a mítoszteremtés követelményeinél buknak el, s ezt a hiányosságot a Nicolas Cage-re aggatott, menőnek szánt bőrdzseki éppúgy képtelen ellensúlyozni, mint a New York felett szárnyaló, életre keltett acélmadár látványa. Ahogy a film kisszámú emlékezetes jeleneteinek egyikében megidézett goethei bűvészinas, akinek képességei kimerülnek a mágia félresikerült praktikus használatában, és minden lelkesedése ellenére sem tud maradandót alkotni, Turteltaub és hat forgatókönyvírója sem lépett túl az esetlenül használt rutinmágián, igen messze a nagy ívű varázslatoktól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10399